Az idei EUShorts válogatásába több magyar film is bekerült, ami mindig jó érzéssel tölti el a hazai közönséget. Hát még azt, aki készítette...
forrás: MOME
Miért választottad az animációt?
Középiskolás koromban grafikát tanultam, de nem igazán kötött le, és nem is voltam túl jó benne. Ezért elkezdtem mellette autodidakta módon mozgóképpel foglalkozni, mivel mindig is nagyon szerettem a filmeket és az animációkat. A Filmművészeti is nagyon érdekelt, mert maga a film is, de ahhoz sem elég háttértudásom, sem elég tapasztalatom nem volt, csak maga az igény, hogy ezt akarom csinálni. Aztán megpróbáltam a MOME-t, ahova harmadjára vettek fel.
Hogy találtak meg téged a fesztivál szervezői?
Fogalmam sincs. Ha jól tudom, Lukács Peti – akit a MOME-ról ismerek – hallotta, hogy mások dicsérik a Sajnálom című kisfilmemet. Így keresett meg, hogy szívesen megnéznék, hátha befér ide. Hála az égnek, befért, aminek nagyon örültem.
Te hogy gondolod, mennyire passzolt a filmed a programba?
Az elején nagyon féltem, a torkomban dobogott a szívem az első vetítéskor, mert marhajó kisfilmek és sokkal tapasztaltabb emberek voltak a blokkon belül, de a reakciókból ítélve úgy tűnt, hogy működik. Megállta a helyét.
Mit gondolsz magáról a fesztiválról?
Mindenképpen szükséges, és több ilyen kéne. Magyarországon nagyon nagy hiány van a rövidfilmekből, egy csomó ember azt sem tudja, hogy létezik ez a műfaj. Nagy mozifilmek előtt például, a rengeteg reklám helyett jó lenne rövidfilmeket bemutatni, akárcsak a tévécsatornákon. Ez egy különálló műfaj, aminek ugyanúgy megvan a helye, és fenn is fog maradni. Az EUShorts nagyon jó fóruma ezeknek a filmeknek, mert összeszedi Európa legjobb rövidfilmjeit, amik elértek már több szakmai és közönségsikert is.
Miért szereted a kisfilmet mint formát?
Egyrészt azért, mert ilyen világban élünk. Ülünk az internet előtt egész nap, mindenki megoszt ezt-azt, mert ezek azok a formák, amikre mindig van idő. Éppen csak annyi szüneted van, hogy megnézd, és ha szórakoztál is rajta és üzenettel is bírt, akkor egy baromi jó kifejezési forma. Igaz, hogy nem képes arra, mint egy nagyfilm, mert egyetlen szituációra fókuszál csak, de azt nagyon jól ki lehet benne bontani.
Szakmán belül mit jelent, hogy bekerült a filmed?
Annyit mindenképp jelent, hogy többen megismernek ezáltal, ami a szakma elején elég fontos. Még csak most diplomáztam – a Sajnálom volt a diplomamunkám, amit a fesztivál miatt nemcsak a magyar közönség, hanem az itt megforduló külföldiek is láttak.
Mi adta a film ötletét?
Egész egyszerűen elgondolkodtam azon, milyen kínos szituációkba kerülhetnék akkor, ha halálom után történetesen azzal az emberrel kéne beszélgetnem, aki a halálomat okozta. Innen indultam, később pedig egy csomó kis szösszenet épült erre az ötletre. Sok videót néztem például a szarvasokról, és a teljesen idióta viselkedésükre – hogy kiugranak az autók elé, átrohannak a sztrádán – azt a magyarázatot találtam, hogy minden bizonnyal öngyilkos hajlamú állatok. E köré próbáltam meg felépíteni a filmet, illetve a bocsánatkérés köré.
Szerintem minden emberben van egy gát, ha ki kell mondania ezt a szót. Ha be kell ismerni, hogy elrontottunk valamit, vagy azt kéne mondani, hogy sajnálom. Nagyon becsülöm azt az embert, akinek ez nem okoz nehézséget. Nagy erő kell ahhoz, hogy valaki őszintén beismerje a hibáit, és kimondja ezt a szót úgy, hogy annak mögöttes tartalma is van.
Kik hatnak a munkáidra?
Mindig másokra szoktam hivatkozni magamnak is, és nem is nagyon szoktam ezen gondolkodni, de Matthew Walkert nagyon szeretem. Azt tudom, hogy nagyon karakterorientált vagyok, emiatt szeretem a Coen-fivéreket és a road-movie-kat is. Animációban pedig mindenevő vagyok, azért nehéz erre válaszolnom. Én szeretem a közönségfilmeket, de egy kicsit már unom a Disney-Pixar vonalat. Mindegyik ugyanaz, csak kicsit átírják, elég iparossá vált a dolog, de tagadhatatlan, hogy működnek.
Egyébként mindig más az, ami foglalkoztat, és mindig másra van igényem.
Mik foglalkoztatnak mostanában?
Az emberi jellemből adódó problémák. Abba mondjuk belesülnék, ha globális dolgokkal akarnék foglalkozni, ahhoz még nincs meg a kellő háttértudásom. Viszont ami az emberről szól, egy jellemről, egy tulajdonságról, az nagyon sok emberhez – függetlenül attól, hogy hol él – el tud jutni. A bocsánatkérés is egy egyetemes dolog.
Rövidfilmhez van most ötletem, mégpedig a konfliktuskerülésről. Ha az ember nem konfrontálódik, akkor elveszít magából valamit, ami szépen lassan dühvé gyűlik benne össze. Ennek valahol egyszer meg kell jelennie, mondjuk egy másik ember formájában, akit ez a düh táplál – és folyton tanácsokat osztogat, hogy mit kéne tenni. De ezt sem deprimáló, inkább szórakoztató és abszurd módon szeretném elmondani. Nem akarom, hogy a néző úgy érezze, hogy na, most valami nagyon mélyet akartam volna megragadni. Abból van elég, én elsősorban szórakoztatni szeretnék.
Mikor lennél elégedett magaddal?
Most kezdek abba a stádiumba érni, amikor már elhiszem, hogy érdemes ezzel foglalkoznom. Fontos az, hogy mik a közönség visszajelzései. Én most is elégedett vagyok ezzel, mert nem vártam, hogy az EUShortson ilyen filmek mellett szerepelhet az enyém is. Ha a továbbiakban legalább ezt a szintet tudom hozni, akkor már jó – már jó, de remélem soha nem leszek teljesen elégedett egy filmemmel sem, hogy fejlődjek.
Várod a jövő évi EUShortsot?
Természetesen!
