Kilencedik alkalommal rendezték meg az Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivált november utolsó hetében, több bécsi és budapesti mozi részvételével.
A pénteki kisfilmes versenyprogram "B" blokkja a Veljko Popoviæ rendezte Dove sei, amor mio - Hol vagy szerelmem című filmmel indult, egy idős néni pszichedelikus horrorkalandjával. Ezután többek között Chintis Lundgren a füstifecskék sanyarú sorsát mutatta be ironikus, kifordított humorral. A morbid humor Peter Budinsky az Ikrek című alkotásban folytatódott, ahol egy óriás boxoló folyton a fejére nőtt aprócska ikertestvérével verekszik, mígnem egyszer akaratlanul megöli. Feltűntek a programban Ivan Maximov aranyos bukdácsoló lényei, akik ezúttal az ár-apály jelenséggel küzdöttek, Momoko Seto pedig a Z bolygóval bizonyította be, amit én évek óta magyarázok környezetemnek a konyhámban oszló-foszló ételmaradékokról: ez művészet!
Az utolsóként levetített A gyűlölet útjai c. animáció a legfeszültebb, legjobban rendezett és legszebben kivitelezett akciójelenet volt, amit az utóbbi időben láttam. El is vitte a közönségdíjat a rövidfilm kategóriában.
A zsűri által legjobbnak talált film Luis Nieto Lazarov című alkotása lett. A film rendezője a valós és valótlan világ közötti bizonytalan átmenettel játszik, miközben végig megtartja a párhuzamot a máig ismeretlen szovjet kutatásokkal kapcsolatban. Az élő és animációs képek közötti váltások alatt két orosz férfi párbeszédét halljuk, de nem értjük. A film nem csupán a világunkra, hanem az animáció eszközeire is reflektál. Az animáció életre kel, egy csirke animáció lesz, egy halott test újjáéled. A Lazarovban megjelenített erős koncepció és az egyedi fekete humor része annak az attitűdnek, ami Louis Nieto munkáját jellemzi.
A péntek esti program a Toldiban folytatódott Tomek Ducki és barátai, a "Lengyel vasárnapi szokások" csoport műsorával, az Animált éjjel, melynek keretein belül animációs videoklipeket tekinthettünk meg. Tomek külön kommentálta az összes filmet, pár szóban mesélt az alkalmazott technikáról, valamint a szerzők, alkotók hátteréről. Elmondása szerint a felgyorsult infokommunikációs világban nincs se pénz, se idő a hagyományos klipkészítésre, ez viszont teret kínál a kísérletezéshez, új és régi technikák vegyítéséhez.
A látottakról csak címszavakban annyit, hogy volt itt LSD-vel kezelt gyümölcs, betépett állatok, dubstepre táncoló lézerszemű döglött kiscica, archív New York-i felvételeken zuhanó füstölgő pianínó, paranoiás ördög és brékelő polip duettje.
Az este második dobása a György, a sün című új lengyel rajzfilm magyarországi premiere volt. Az egész estés animáció főhőse Jerzy (György), a sárga sündisznó, akit egy ártatlannak ígérkező napon megtámad két bőrfejű. Megharapják, megverik és letörik a tüskéit. György ekkor még nem tudja, hogy mindez a visszahúzódó őrült tudós kísérletének része, aminek végterméke a tökéletes lény: György klónja. A fingó, böfögő, trágár mutáns politikai támogatással hamarosan médiasztár, illetve eszköz lesz, ami nagyon rossz fényt vet főhősünkre, aki így kénytelen elindulni, hogy tisztázza magát. A lengyel Nyóckerként emlegetett mozi nem a művészi értékeitől lesz híres, de jó humorával és eltalált tempójával remek szórakozást nyújtott.
A fesztivál kapcsán Budapestre látogatott volna Mati Kütt, akit neve alapján egy kedves 30-as finn nőnek képzeltem el, ám a Google találatai szerint egy nagydarab bajszos hippi Észtországból. Sajnos erről nem győződhettem meg élőben, mivel a fesztiválra beígért rendezőt az utolsó pillanatban meghívták máshová zsűrizni, így le kellett mondania budapesti szereplését. Itt volt viszont az Égi dal című alkotása. A 45 perces stop-motion animáció egy postás történetét mutatja be, aki a Holdra kézbesít levelet. A film első jelenetei leginkább egy titkos náci orvosi laboratórium képeit idézik meg, pedig csak a postás kiképzőtáborról van szó. A legjobbnak bizonyult versenyző elindulhat, hogy hosszú pálcájával egy végtelennek tűnő dróton tolja végig a kézbesítendő levelet, amit a Holdon horgolt poháralátéteken repkedő kedves kis ufócskák vesznek át. A hosszú úton pedig rengeteg érdekes jelenséggel találkozik, mint például bélyegnyaló nénikkel, egy Föld körül keringő kutyával, vagy a matadorként megjelenő, nyitható borotvapengét idomító Salvador Dalíval.
A magyar filmforgalmazási helyzetet ismerve nem valószínű, hogy bármely mozi műsorán viszontlátnánk ezt a darabot, de aki esetleg belebotlik, semmiképpen se hagyja ki!
Az Anilogue részletes programját itt olvashatják, aki pedig érez magában kellő kedvet a karácsonyi Bécshez, ne feledje, ott még tart a fesztivál.
