Véletlenül alakult úgy, hogy éppen Budapesten került sor a Cassos című francia gengszterkomédia világpremierjére. Erről Philippe Carrese, a film rendezője beszélt az MTI-nek a Francia Intézetben szervezett vetítés alkalmából.
Az ősbemutatót a marseille-i napok keretében tartották. "Éppen akkor fejeztem be a Cassost, amikor a Francia Intézet felhívott" – idézte fel a rendező. "Először azt javasoltam, hogy a tévéfilmjeim közül válasszanak, de mikor megtudtam, hogy a programsorozat Marseille-ről szól, magam ajánlottam ezt a filmet.""Merő véletlen, hogy itt zajlik a világpremier, Franciaországban csak nyáron mutatják be" – fogalmazott a hétfő estébe nyúló bemutatón Carrese.
"A Cassos nagyon közel áll a regényeimhez, amelyek általában olyan emberekről szólnak, akik lehetetlen helyzetbe kerülnek, és a dolgok menetét nem tudják kézben tartani" – mondta, hozzáfűzve, hogy könyveiben fontos szerepet játszik a humor. Eddig 19 krimije jelent meg, de magyar fordításban egy sem olvasható. Több krimije annyira kötődik a marseille-i miliőhöz, hogy nehezen lenne tolmácsolható, ismerte el, de úgy vélte, a többi könnyedén átültethető.
Carrese filmrendezést tanult, de filmzenét is szerez, több hangszeren játszik, hobbiból rajzol, és az elmúlt évtizedben főleg tévéfilmeket készített. "Sokan az írástól jutnak el a filmig" – magyarázta – "nálam ez éppen fordítva történt: én a filmtől jutottam el az írásig, úgy éreztem, hogy arra, amit el akarok mondani, már nem elég a hang és a kép."
A francia filmes először jár Magyarországon. Mint elárulta: kulturálisan a déli országokhoz kötődik, csak most fedezi fel a kelet-európai országokat. Utolsó regénye Szlovákiában egy koncentrációs táborban játszódik – közölte, kiemelve, hogy ezzel a munkájával először fordult el a krimi műfajtól.
A második világháború témája az utóbbi tíz évben kezdte foglalkoztatni, nagy hatással volt rá Curzio Malaparte olasz író Kaputt című regénye, amely a kelet-európai fronton játszódik. "Két második világháborúról szóló tévéfilmet is készítettem. De annyi anyag gyűlt össze a kutatómunka során, hogy a filmek után úgy éreztem, tovább akarok lépni, és regényben is meg akarom írni." A másfélórás játékfilmek egyikében az 1942-es korzikai ellenállás mozgalmat dolgozta fel, a másik, amelyet "Európáról szóló meseként" írt le, 1940-ben játszódik, és különböző nációjú menekültekről szól, akiknek a sorsa egy francia katonák által őrzött erődítményben fonódik össze.
"Az egyik világom a polár, a krimivilág, kicsit vicces, különösen a Cassos, ami nagyon mai és kortárs történet, a másik világom pedig, amibe beleástam magam, a második világháború kora" – foglalta össze.
Georges Lautner krimijein (A profi) nőtt fel: "a nagymamámmal jártunk a filmjeire." Ugyanakkor az amerikai Coen testvérek munkái is hatással voltak rá. "A regényeim kicsit abban a világban játszódnak, mint amiről a Coen testvérek forgatnak filmet. Egyik oldalon nagyon erőszakos, ugyanakkor nagyon vicces történetek. A Cassos is ebbe a vonalba passzol bele, de valamiféle újdonságot is hoz."
A film lineáris szerkezetű, két óra történetét meséli el: egy ember teljes átalakulását, ami a filmvásznon másfél óra alatt zajlik. Tíz jelentből épül fel, amelyek mindegyikébe belép egy-egy új szereplő, aki előrelendíti a cselekményt. A történet sok szállal kötődik a marseille-i valósághoz. "Nap mint nap hallunk olyan híreket, hogy valaki egyszer csak átlép egy határt, és gyilkossá válik" – utalt a rendező a film főhősére, a kispolgárra, aki feleségét akarja megöletni. A szálakat mozgató "rettegett" keresztapa figurájához egy hírhedt marseille-i maffiafőnök szolgált modellül. "A keresztapákat nagy darab, erős férfiként képzeljük el, közben ő úgy nézett ki, mint egy kis nyugdíjas öregúr."
Mint Carrese beszámolt róla: négy éve próbál összehozni egy hegyekben játszódó, nagy költségvetésű kemény krimit, de eddig nem sikerült. Mindenki azt javasolta, hogy előbb csináljon meg egy kisebb filmet, és ha azzal bizonyít, jöhet a nagyfilm. Ezért készült a Cassos, "ami a legolcsóbb film a filmtörténetben."
"Ha az ember ügyes, nagyon kevésből meg lehet csinálni egy filmet"– magyarázta. A Cassost 12 éjszaka alatt forgatták le nagyjából 500 ezer euróból, miközben egy francia film költségvetése minimum kétmillió euró. Előny volt, hogy a történet éjszaka játszódik, de ma már olyan digitális fényképezőgépek vannak, amelyekkel ilyen fényviszonyok között is lehet dolgozni – jegyezte meg. Egy Marseille-hez nagyon közel fekvő kisvárosban forgattak, amelyben egy olajfinomító fehér fényt adó reflektorai megspórolták a világítás költségeit. Fontos volt a jó szervezés is, hogy időt és ezzel pénzt nyerjenek.
Bár maga is zenész, és tizenöt éve két neves dzsesszzenész barátjával dolgozik együtt, de ezúttal három zenész fia közül a legfiatalabb nevéhez fűződik a film zenei világának megalkotása. Mint elárulta: nem bánja, hogy a producer a fia mellett döntött. "Sokkal modernebb így a film, más pofát kapott. Ekkor jöttem rá, hogy én öreges zenét csinálok."
A Cassosban a műfajok keveredése vonzotta. Az ilyen típusú filmek nem férnek be a francia tévés programstruktúrába, ezért szánta moziba, fogalmazott marseille-i rendező.
Forrás: MTI
