A PimpMyWall-t három lelkes fiatal indította útjára, azzal a nem titkolt céllal, hogy a falakra szépet, a tulajdonosok arcára pedig mosolyt csaljanak.

Mert falak mindenhol vannak. Védenek, bekerítenek, leválasztanak, korlátoznak – és az esetek nagy részében, főleg, ha közösségi falakról van szó, meglehetősen unalmasak. Pedig a hatalmas sík felületekben rengeteg játék rejlik, ha az ember jobban odafigyel, és nem hajlandó megbarátkozni azzal a ténnyel, hogy egy fal általában üres.

A PimpMyWall örömmel szakít ezzel a gyakorlattal, hogy újraértelmezze a falfestés fogalmát, amiben nagy segítségükre van eredeti szakmájuk – a cég mindhárom tagja, Alvégi Lóci, Eke Tomi és Varga Livi is építészként végzett.

A cég friss honlapja egy még frissebb webshopot is tartalmaz, ahonnan bárki rendelhet magának egy, a cég által tervezett falmatricát – persze csak akkor, ha nem akarja, hogy kifessék az egész lakását. A falra ragasztható matricák több szempontból is különlegesek. Egyik nagy erényük az egyediség, ugyanis minden matricából csak 42 darabot árul a PimpMyWall. Ennek egyik oka, hogy az újdonsült matricatulajdonos biztosan tudja, hogy nem fog minden lakásban hasonló matricába botlani, a másik pedig az, hogy az élet értelme 42, de ezt úgyis tudja mindenki.

A matricák másik különlegessége, hogy nemcsak szépek, hanem hasznosak is. A cég minden eladott matrica árából 3 %-ot továbbít a vásárló által kiválasztott civil szervezetnek a társadalmi felelősségvállalás jegyében. A PimpMyWall tehát őszintén és büszkén mond nemet a közömbösségre, és laza természetességgel támogatják az általuk fontosnak tartott ügyeket.

Livi, a trió hölgytagja mesélt a kezdetekről, a jelenről és a pimpelt jövőről.

Hogy kötöttetek ki a falfestésnél?

Alapvetően mindhárman építészek vagyunk – csak kicsit másképp alakult az építőipar helyzete itthon, mint korábban gondoltuk, ezért másba vágtuk a fejszénket. Idővel nyilván szeretnénk majd visszatérni az építészethez – vagy inkább ezzel is bővíteni a szolgáltatási körünket.

Miért alapítottátok a céget?

Mindhárman zsírkrétáztuk a falakat már ovis korunkban, bár azok még elég kiforratlanok voltak. Amúgy Lóci kezdte pár barátjának a lakását díszítgetni, mi pedig lelkesen csatlakoztunk kicsit később. Az egész kísérletnek indult, aztán valahogy úgy alakult, hogy elkezdték ismerősök ismerősei is megrendelgetni. Gyorsan csináltunk rá egy Facebook-oldalt, ahol annyi rajongónk lett, hogy azt hittük, hogy egy sikeres vállalkozást tudunk rá építeni.

Hogy jutottatok el innen odáig, hogy kifessétek egy óvóda udvarának a hatalmas tűzfalát?

Kitaláltuk, hogy évente-félévente kifestünk egy arra rászoruló intézményt, és serényen keresni kezdtük a megfelelő donort. A Kispesti Szivárvány Óvoda lett a szerencsés. Kerestünk továbbá szponzort a festékekhez, amit pedig a Dulux személyében találtunk meg. Megkezdtük az aktív munkát, leegyeztettük Kaszper Ágnes igazgatónővel a terveket, és végül pár hónappal később nekiestünk néhány önkéntes bevonásával egy melegrekordokkal tűzdelt csodálatos hétvégén. Egy hétvége alatt előkészítettük az alapgrafikát, amit aztán az óvodások segítségével fejeztünk be. Minden ovis a saját körberajzolt sziluettjét krumplinyomdázhatta a falra. Imádták, egészen 15 percig. Aztán persze mi fejeztük be olyanra, amilyen formában most látható.

Honnan jött a falmatrica webshop ötlete?

Nem mindenki teheti meg, hogy egy-egy nagyobb falat festessen, így viszont olcsóbban juthatnak minőségi dekorációhoz, mi pedig szélesebb körben érjük el az embereket.

Hogyan születnek az ötletek?

Összeülünk, ötletelünk, bedobja mindenki, ami a fejében jár és mindenki kidolgozza, amihez a legnagyobb kedve van, vagy ami megfogta, amiről konkrét kép él a fejében. Aztán ezt berakjuk egy nagy kalapba és kiválogatjuk azokat, amiket érdemes felrakni majd a webshopba, a többit visszatartjuk, hogy ne rögtön árasszuk el az oldalt, és mindig érdemes legyen visszatérni.
Persze falgrafika tervnél ez kicsit másképp működik, és hosszabb a folyamat. Ebben az esetben helyszínt kell először felmérnünk, a tulajdonossal elbeszélgetünk, hogy milyen egyénisége, személyisége, milyen óhaja-sóhaja van, hogy ezt beleépíthessük majd a grafikába. Amikor már kialakult nagyjából egy kép, akkor leülünk és két-három variációt dolgozunk ki, amit aztán a helyszínen készített fotókba montázsolva látványtervként prezentálunk. Az ebből kiválasztott irányon még két-három körös egyeztetéssel tovább dolgozunk, amíg kialakul a végleges grafika, és végül ezt pár nap alatt felvarázsoljuk a falra.

Mindhárman kiveszitek a részeteket a tervezésből?

Abszolút. Nincs hierarchia, mindenki bedob mindent, van, hogy egymás tervébe rajzolunk, amíg mindenki elégedett nem lesz. Elég jól tudunk együtt dolgozni.

Ki miben jó?

Lóci látványtervezésben, ötletgyártásban, Tomi koncepcióalkotásban, formatervezésben, én kézi rajzban, kompozíciókban, színekben. De együtt bármire képesek vagyunk.

Ki volt a 3% ötletgazdája? Mi a célotok vele?

Ennek Lóci volt az ötletatyja, ő ugyanis a Suhanj! Alapítvány egyik kurátora. Nyakig benne van a felelősségvállalásban, de a többiektől sem áll ez távol: önkénteskedünk, adakozunk, és a többi. Mindannyiunknak kézenfekvő volt, hogy ha megtehetjük valamilyen módon a cég keretein belül, akkor együtt is tegyünk valami jót. Merthogy ez elég jó érzés. Jó lenne, ha más szolgáltató cégek is átvennék a dolgot, mert ez nem egy túl nagy teher, de annál jobb érzés. Amúgy sem ártana, ha Magyarországon is kicsit nagyobb hangsúlyt kapna kisebb-nagyobb cégek körében a társadalmi felelősségvállalás.

Milyen visszajelzéseket kaptok erről?

Az alapítványok örülnek, a vevőktől eddig azt kaptuk vissza, hogy tetszik nekik az ilyen közvetett adakozási mód.

Mik a további terveitek?

A webshopunkat szeretnénk beizzítani itthon és külföldön, dizájntárgyakat tervezni, hogy bővíthessük a kínálatunkat és tovább parádézni a falakon, hogy újabb és újabb izgalmas technikákkal és stílusokkal kísérletezhessünk. Az önkéntes festést is tovább szeretnénk vinni, mintegy hagyományképp.