A Szervátiusz Alapítvány az idei Szervátiusz Jenő-díjat a nemzeti kultúra három elkötelezett képviselőjének, Páll Lajos korondi festőművésznek, Juhász Zoltán népzenésznek és posztumusz Losonci Miklós művészettörténésznek ítélte oda; a díjátadó szerdán lesz Budapesten.

Szervátiusz Tiborné, az alapítvány kuratóriumának elnöke elmondta az MTI-nek, hogy az alapítványt Szervátiusz Tibor szobrászművész alapította édesapja, Szervátiusz Jenő születésének 100. évfordulójára 2003-ban. Egyúttal létrehozta a Szervátiusz Jenő-díjat azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a Kárpát-medencében alkotó magyar művészek munkáira.

A díjat a kuratórium évente adja át olyan képzőművészeknek, akik a nemzeti kultúra gyökereit felmutató magas színvonalú műveket hoznak létre. A formakultúra ugyanis – a nyelv mellett – a legfontosabb identitásmegtartó erő egy nemzet életében, megmaradásunk záloga – hangsúlyozta az elnök. Két éve felváltva művészettörténész, illetve újságíró is kap alternatív Szervátiusz Jenő-díjat.

                               

Idén Páll Lajos Korondon élő festő, költő, gazdálkodó, a híres korondi fazekas család tagja kap elismerést, mert olyan ember, aki a nemzeti kultúra gyökereit és Erdély szellemiségét mutatja fel művészetében. Páll Lajosnak december 1-én nagy tárlata nyílik a Klebelsberg Kultúrkúriában, a megnyitóbeszédet Kövér László házelnök mondja – jegyezte meg a kuratóriumi elnök.

A másik díjazott Juhász Zoltán népzenész, az autentikus magyar népzene gyűjtője, magas színvonalú előadója, az óbudai népzenei iskola tanára, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népzenei tanszékének oktatója. Eredeti foglalkozására nézve fizikus.

A harmadik Szervátiusz Jenő-díjat posztumusz Losonci Miklós művészettörténésznek, Szentendre díszpolgárának ítélték oda a nemzeti kultúra iránt elkötelezett művészek bemutatásáért – emelte ki Szervátiusz Tiborné.

A díj névadója Szervátiusz Jenő (1903-1983) Kolozsvárott született, eredeti foglalkozása kerékgyártó-kovács, asztalos és szekérkészítő volt. Több mint ezer fát és követ faragott szoborrá. Az ő munkája többek között a Kolozsvári Piéta, Tamási Áron író síremléke Farkaslakán, a Jókai-emlékkő Pápán, az utóbbi kettőt fiával, Tiborral közösen készítette, a Cantata Profana, amely Sopronban, az Erdészeti Egyetemen áll.

Banner Zoltán művészettörténész korábban azt írta róla, hogy ő az a szobrász, akinek a “munkássága a közösségben és annak +tájában+ (Erdélyében) gyökerezik, s aki a közösség, az erdélyi magyarság rokonszenvétől kísérve, valósággal mindennapos reggeltől estig tartó napszámos munkával, embert próbáló fizikai és lelki küzdelemben hozza létre páratlanul gazdag életművét, … amellyel megalapozza a huszadik századi Közép-Európában szinte egyedülállóan eredeti és tartalmas kortárs erdélyi magyar szobrászatot”.