A filmesek önzésének olykor nincsen határa, bármerre mennek, városok hevernek romokban távozásuk után.
Apokalipszis mostMindannyian emlékszünk a szállóigévé vált mondatra: „Imádom a reggeli napalm illatát.” Szinte csodával határos, a '70-es években hogyan tudtak egy egész erdőt lángra lobbantó speciális effektet létrehozni. Akarja tudni, hogyan csinálták?
Egyszerű. Lángra lobbantottak egy hatalmas erdőt. Nagyjából 4500 liternyi gázolajat locsoltak szét a Fülöp-szigeteki paradicsomban, hozzáadtak pár gumiabroncsot – csak a füst kedvéért – majd begyújtották.
A part
Leonardo DiCaprio főszereplésével próbálták ütőssé tenni a Thaiföldön játszódó filmet, melyben egy elveszett paradicsom-szerű sziget keresésére indulnak. Ez még rendben is volna, hiszen rengeteg varázslatos sziget létezik a környéken. „Igen, de az a fa nincs jó helyen” – mondhatta az egyik készítő, aminek hatására behívták a buldózereket, kitépték az őshonos fákat, és csinibb, divatosabb pálmafákat tettek helyükre.
A baj csak az, hogy ezek a növények nem őshonosak a környéken, és amellett, hogy felborították a helyi ökoszisztémát, a következő vihar be is mosta őket a tengerbe, és elpusztította a közeli korallzátonyok nagy többségét.
A filmet készítő stúdió 100 000 dolláros kártérítést fizetett a helyieknek, ami pontosan százszorosa annak az összegnek, amit eredetileg fizetniük kellett azért, hogy letarolják az egész területet.
Jacques Cousteau dokumentumfilmjei
Az ökológus, felfedező, filmes Jacques Cousteau filmjei sokakat elláttak az alapvető tengerészeti ismeretekkel, de a készülésük időpontjában meglehetősen érdekes módszereket választottak a cél elérése érdekében.
A sokak számára elérhetetlen tengeri világok kincsének pontos definiálása az '50-es években nem volt egyszerű feladat, mivel a halak – mint általában szoktak volt – össze-vissza úszkáltak. Hogy egészen pontosan meg lehessen határozni, milyen élőlények lakják az adott területet, Cousteau csapata egy vízalatti dinamittal helyben maradásra bírta az állatokat.
Pár évtizeddel később Cousteau maga is elítélte a módszert, majd 1977-ben megkapta az ENSZ Nemzetközi Környezetvédelmi Díját.
A Tízparancsolat
1923-ban, a filmművészet hajnalán, amikor az ember feszegette tudásának határait, nyilvánvalóan nem szabhattak a forgatásnak gátat olyan apróságok, mint a pénz. Amikor a zsidók egyiptomi szenvedésének történetét bemutató úttörő film gyártása elkezdődött, az említett pénzt és időt nem sajnálva felépítettek egy ókori egyiptomi várost a kaliforniai sivatagban.
Ez még a kisebbik gond. A nagyobbik az, hogy miután elkészült a film, a stúdió sokkal érzékenyebbé vált a költségekkel kapcsolatban, és ahelyett, hogy elbontották volna – vagy más filmek készítéséhez megőrizték volna – felfogadták a munkagépeket, hogy temessék be homokkal a művárost.
A dolog egészen feledésbe merült, egészen addig, amíg 1983-ban a filmmániás Peter Brosnan el nem utazott a sivatag forgatásra használt részére, és ki nem derült, hogy a város nagy része a homok alatt érintetlenül maradt.
Ben-Hur és a Fény brigád támadása
Az 1925-ös Ben-Hur a valaha volt egyik legveszélyesebb forgatás a világon. Amellett, hogy emberáldozatot is követelt, kevesen tudják, hogy a kocsiverseny-jelenetet először Olaszországban forgatták le, ahol több mint 100 ló lelte halálát. A szörnyű eset legtöbbször közvetett volt, ugyanis a forgatást vezető segédrendező, B. Reeves Eason úgy döntött, hogy a sérült állatok nem állatorvosi kezelést, hanem golyót kapjanak.
A legszebb az egész dologban, hogy az olasz felvételekből szinte semmit nem használtak a végső filmben, ugyanis Amerikában újraforgatták a jelenetet.
A lovak halálának legjelentősebb eredménye az Iron Maiden The Trooper című számának videoklipjében tükröződik.
Forrás: Cracked
