A drogokról mindenki annyi mindent tud. Legfőképp persze azt, hogy hol lehetne beszerezni, és ez mennyire menő.
Ám ez a tényen, hogy a drogozás könnyen vezethet a teljes leépüléshez, mit sem változtat. Hogy mégis miért vannak olyanok, akik belecsúsznak, arra elég kielégítő választ kaphatunk Kubiszyn Viktor könyvéből, a Drognaplóból.
Az alkoholista kamaszból lett politoxikománból lett újságíróból lett teljesen lecsúszott drogosból lett keresztény újságíró saját élményein keresztül mutatja be az Utat, ami a Semmibe vezet. Majd természetesen azt is, hogy ebből hogy lehet kimászni.
A Drognapló egy bódult, hallucinációkkal bőven megtűzdelt, nagyon mélyre vezető utazás, amely érzékletesen festi le a kábítószerek aljas, de gyönyörű világát még azok számára is, akik soha semmit nem próbáltak. És utána – ha jól gondolom – nem is fognak.
A könyvet négy részre tagolta az író, amelyeken keresztül elmeséli, hogyan jutott el a drogfogyasztás különböző állomásaira, majd hogyan sikerült teljesen leállnia. A fejezetek elkülönülnek egymástól, mind stílusban, mind tartalmukban. Írójuk jól játszik a szövegekkel, és a néhol zavaros, kevéssé koherens történetvezetés (bár részenként nehezen követhető) sikeresen ábrázolja a drogok hatása alatt állók szétesőfélben lévő világát.
Érdekessé teszi a Drognaplót, hogy nem csak visszaemlékezésekből áll, hanem a szerző több, stílusában teljesen más szöveget is beemelt a könyvbe. Olvashatunk szakirodalomból, szépirodalomból, és a rehabon töltött idők önreflektív elemzéseiből is. Emiatt a történet hitelessé és valóssá válik, mert nem csak arról szól, hogy Viktor mit, hogyan és mennyit tolt magába, hanem a jól működő eltávolítás és több szemszög miatt egy sokkal univerzálisabb kérdéskör felé haladunk az olvasása közben.
Az író nem volt, és most sincs egyedül ezzel a problémával, nem akarja megmutatni a biztos utat, és szerencsére nem is prédikál. Ugyanakkor sajnálatért sem esedezik, ahogy dicséretet sem vár azért, amiért megjárta a tisztasághoz vezető pokoli utat. Csak elmeséli, mi történt vele, hogy ő hol találta meg a nyugalmat.
A könyv olvasmányos és tanulságos darab, amit nagyon sok embernek el kéne olvasnia. A történet különböző részei számtalan olyan kérdésre adhatnak választ, amit egy kívülálló sose értene meg, ha nem próbálná ki a szerfüggőséget. Természetesen nem érthetünk meg mindent, amin az író keresztül ment, de ez nem is célja.
A legérdekesebb rész a könyv legvége, vagyis a rehabilitáción töltött idő elbeszélése. Ez a rész ugyanis nem csak a drogról való leszokásról szól, hanem nagyrészt az önismeretről és a többiekhez való hozzáállásról. Ez pedig nemcsak annak hasznos, aki nem tud leszokni egyedül, hanem mindenki másnak is.
Mert a könyv közben lassan rájöhetünk, hogy valahol mindenki függő…
