Számos regény, forgatókönyv és film kötődik a nevéhez, aligha van olyan ember, aki ne hallott már volna valamelyikről.
Ha valakit megkérünk arra, hogy mondjon egy általa ismert sci-fi írót, valószínűleg Isaac Asimovot fogja említeni. Ha viszont arra kérjük, hogy mondjon még egyet, ez a másik egész biztosan Arthur C. Clarke lesz. A saját műfajukban – Asimov a társadalmi, Clarke pedig a technikai sci-fiben – mindketten lehengerlő fölénnyel rendelkeznek írótársaikkal szemben.Sir A. C. Clarke 94 évvel ezelőtt született 1917. december 16-án Angliában, Minehead városában, s már gyermekkorában rajongott a fantasztikus történetekért. Iskolai újságokban kezdte publikálni írásait, a legkülönbözőbb környezetekben játszódó kalandos történeteket. Aztán fölfedezte az SF-magazinok világát. Mindössze 13 éves volt, amikor csatlakozott a Brit Bolygóközi Társasághoz (British Interplanetary Society), melynek később két cikluson át is az elnöke volt.
1936-ban általános és középiskoláit elvégezve Londonba költözött, ahol közhivatalnokként helyezkedett el. Első valódi novellái házilag sokszorosított kiadványokban, úgynevezett fanzinokban jelentek meg. Bemutatkozó írása, az Utazzon dróton! volt. (A cselekmény egy „rádió-transzporter” nevű eszköz kifejlesztésének rövid története, amit az egyik fejlesztő visszaemlékezéseként ismerünk meg. A teleportáció – tárgyak és emberek rádióhullámok formájában való utaztatása távoli helyekre – lehetségességét boncolgatta szatirikus hangvételben. )
A második világháború alatt, a RAF tisztjeként részt vett a radar kifejlesztésében. Az egyetlen nem science-fiction témájú regénye a Glide Path (Siklópálya) is ennek szellemében íródott. 1945-ben publikálta Exra-terrestial Relays (Földön kívüli relék) című cikkét, amelyben lefektette a geostacionárius pályán keringő távközlési műholdak elméleti alapjait. Az ötlete az volt, hogy ha jó magasan a Föld felett (kb. 36 000-42 000 km) Föld körüli pályára állítunk egy műholdat, az mindig egy földi pont felett marad, mivel a keringési sebessége meg fog egyezni a Föld forgási sebességével. Olyan spekuláció volt ez, amely csak huszonöt évvel később valósulhatott meg. Az elmélet rendkívüli elismeréseket hozott a számára: díjakat, professzori címeket, kitüntetéseket. A 42 000 kilométer magas pályát az nemzetközi Asztronómiai Unió Clarke-orbitnak nevezte el.
Tudja Ön, melyik világhírű filmet forgatták Clarke regényéből? Olvassa el itt.
Forrás: Mi van ma?