Edith Piaf (eredeti nevén Édith Giovanna Gassion) éppen 96 évvel ezelőtt 1915. december 19-én született Párizsban. A francia zászló mellett ő Franciaország egyik jelképe.
Szörnyű gyermekkora volt, születése után anyja rögtön elhagyta, rengeteget éhezett és szaruhártya-gyulladás következtében két évre elvesztette látását is.Felgyógyulását követően együtt „dolgozott” apjával – előbb cirkuszokban, majd az utcán. Gassion biztatta elsőként az éneklésre: kígyóember-mutatványa után Edith dalai következtek, meg persze a tányérozás, hiszen ebből éltek. Apja jónéhányszor megpofozta, de a maga módján azért szerette lányát. Babát vett neki, hálás volt, amikor lázasan is fellépett, és nagyon büszke, amikor 1932-ben megszületett unokája, Marcelle. Edith 17 éves volt, az apa, Louis Dupont 18. A gyereket kétévesen elvitte az agyhártyagyulladás, és szerelemnek is vége szakadt. „A szerelem mindig elmenekült tőlem” – mondta később Piaf.
A temetés után az elkeseredett Edith ismét Párizs utcáin énekelt. 1935 októberében itt hallotta meg Louis Leplée, a Gerny’s kabaré igazgatója. Tőle kapta a testre szabott művésznevét, a Piafot, amely a párizsi argóban Verebet jelent.
Leplée szerződtette, megtanította, hogyan tartsa magát a színpadon, repertoárt állított össze a számára, és kitalálta neki a rövid, fekete ruhát. Az első estén Maurice Chevalier elismerően kiáltott fel: „Tud a kicsike!” Ezt Piaf élete legkedvesebb bókjának tartotta, pedig pályája során nem akármilyeneket kapott.
Az alig 150 centis, 40 kilós, égő tekintetű, kezével, arcával jellegzetesen gesztikuláló énekesnő egy háromperces sanzonba annyi érzelmet sűrített, mint előtte és utána senki más. Louis Leplée 1936 áprilisi meggyilkolása borzasztóan megviselte, ráadásul Piafnak a bűnrészesség gyanúja ellen is védekeznie kellett. A mocskolódó újságcikkek hatására karrierje megtorpant, külvárosi mozikban énekelt, majd – nagyon kevés pénzért – Nizzába szerződött.
Érdekli, hogyan folytatódik a tragikusan fiatalon elhunyt énekesnő története? Olvasson tovább.
Forrás: Mi van ma?