Negyvenhárom évvel ezelőtt indult az Apollo-8, fedélzetén három űrhajóssal, akik az emberek közül először pillanthatták meg saját szemükkel a Hold túlsó oldalát.

Az Apollo-8-at sokáig a holdkomp első, emberrel történő kipróbálásának szánták, de az űrverseny üteme mást diktált: a Szovjetunió által a Holdhoz küldött Zond nevű automatikus űrhajók azt sugallták az amerikaiaknak, hogy az ellenfél hamarosan embert küld a Holdhoz, ráadásul a holdkomp (LM) elkészülte több hónapos késésben volt. Az oroszok megelőzése mindenek előtt álló feladat volt, ezért a NASA merész elhatározást hozott, ami szerint a holdkomp Föld körüli pályán történő kipróbálását elhalasztották, és egy terven kívüli utat iktattak be, melyen az űrhajónak el kellett repülnie a Holdig és vissza, fedélzetén Frank Borman, Jim Lovell és Bill Anders asztronautákkal.

1968. december 21. reggelére tűzték ki az indulást. Az Apollo-8-nak kettős feladatot szántak. Kíváncsiak voltak arra, hogy tényleg képes-e a hordozóeszköz eljuttatni az űrhajót a Holdhoz, valamint a holdűrhajó tényleg képes-e manőverezni a holdközi térségben, majd Hold körüli pályára állni. A másik feladata az volt az Apollo-8 utasainak, hogy a későbbi leszálló küldetések számára kiválasztott lehetséges leszállóhelyeket, valamint a Földről sohasem látható túlsó oldal jellegzetességeit fényképezze.

Az Apollo-8 keleti parti idő szerint reggel 8 órakor indult el 240 ezer mérföldes útjára. Lovell úgy emlékezett vissza arra a pillanatra, amikor a földi atmoszférát elhagyva kilőtték az űrhajót "transzlunáris útra", mintha egy alagútban utaznának, amelynek hátsó ablakából egyre kisebbnek látszik annak bejárata - a Föld.



Amerika első emberes Saturn-V startjára több százezer néző volt kíváncsi. A rakéta nem is okozott csalódást, rendben Föld körüli pályára gyorsította az űrhajót. Másfél Föld körüli fordulat erejéig még parkolópályán keringett az Apollo-8 (amely idő alatt rendszerellenőrzéseket futtattak végig az űrhajósok), majd ezután kapták meg a történelmi parancsot: – Indíthatjátok a TLI-t. (Trans Lunar Ignition / Hold irányú hajtóműindítás).

A háromnapos odaút során történt néhány kisebb gikszer. A Saturn rakéta 3. fokozatáról való leválást követően az űrhajóval el kellett távolodni az S-IVB-től, majd újra randevúzni vele (imitálva a későbbi utak egyik legfontosabb manőverét, a holdkomp és az anyaűrhajó összekapcsolódását), de egy elsietett döntés miatt az Apollo-8 letért a számára kijelölt biztonságos, ún. „szabad visszatérés” pályájáról. Aztán Borman parancsnokot döntötte le a lábáról egy hányással, hasmenéssel és szédüléssel járó betegség, melyet kezdetben olyan súlyosnak gondoltak az orvosok, hogy azt javasolták az irányításnak, hozzák haza az Apollo 8-at idő előtt.

Végül a tévéközvetítés során elromlott a kamera objektívje, így amikor az űrhajósok meg akarták mutatni a tévénézőknek a Földet, csak egy nagy fényes folt mutatkozott a képernyőkön.

Érdekli, hogyan folytatódott az űrbéli utazás? Olvassa el itt.

Forrás: Mi van ma?