A disznóölés, s az utána következő disznótor december jelentős és várt eseménye. Mert azt már őseink is hirdették: disznótornak, lakodalomnak télen van az ideje. A tréfás mondás szerint azért, mert ilyenkor nem romlik el a hús és nem savanyodik meg a menyasszony. Az egykori disznóvágási szokások kezdenek kimaradni, a sertés feldolgozásának módja sokat változott

Régen még a gyermekek sem mentek aznap iskolába. Ilyenkor korán kezdődött a nap az egész család számára: még alig pitymallott, s már zörgetett a kapun a disznóölő koma vagy sógor, mert a saját disznóját
senki sem vágta le szívesen. A perzselés után - amely a fehér havon, kékes hajnalban szép látvány, s a gyermekeknek nagy mulatság volt - pontos rendben haladt a munka. “Úgy készültünk a disznóvágásra, mint a nagyobb mezőgazdasági munkákra, a cséplésre, kukoricaszedésre. A disznóölés napja ünnepnek számított, ilyenkor összegyűlt a család. A hízót korán reggel szúrták, szalmával perzselték. Mindenkinek megvolt a feladata: az asszonyok tisztították a fokhagymát, mosták a beleket, aprították a zsírnak való szalonnát, töltötték a kolbászt, a mészáros bontotta fel a disznót, sózta a szalonnát.” meséli a marossárpataki Kovács Irén néni. “A gazdának ezen a napon csak az volt a dolga, hogy kedves szóval, tréfával, pálinkával és jó borral tartsa a segítőket… A frisstokánynak nevezett étket (darabokra vágott hús, hagymával, fokhagymával ízesítve) délelőtt 10 óra körül ettük. Miután teljesen feldolgoztuk a sertést, disznótoros vacsora vette kezdetét. Májas- és véreshurka, friss töpörtyű került az asztalra, helyenként korhelyleves is készült húsgombócokkal, káposztalével savanyítva.”- tájékoztatott. Irén néni elmondta, hogy régen rendszerint kimosták a vékony- és vastagbelet egyaránt, amit felhasználtak kolbász, májas- és véreshurka töltésénél. Sosem maradt el a gömböc elkészítése, s hűtőszekrény hiányában, tartósítás céljából füstölték, besütötték a húst.

Kozma János mészáros közel 50 éve foglalkozik disznóöléssel. Fiatalabb korában, naponta három hízót is darabokra szedett, ma is vállalja napi kettőnek a feldolgozását, de már nehezére esik a hajlás. “16 évesen szúrtam először disznót. Otthon történt, egy családi disznóvágás alkalmával. Nagyapám és apóm bíztattak, hogy vállaljam el a szúrást, de én húzódoztam. Azt mondták, hogy ideje már elkezdeni és megtanulni nekem is a szakmát. Belém erőszakoltak két pohár házipálinkát, s bátorságra kaptam. Az volt az első… Később, mindig a disznóvágások idejére vettem ki a szabadságomat, hogy ezt a kiegészítő foglalkozást is folytathassam. Sajnálom az állatot, ezért megpróbálok egy szúrással végezni vele.” - tudtuk meg a marossárpataki mészárostól. Vidéken még vágják a hízókat, s készítik a disznótoros étkeket. December beköszöntésével eljött a disznóölések ideje. Vidéken még életben maradt néhány disznóvágáshoz kapcsolódó szokás. Tudják az emberek: a hazai ízek felülmúlhatatlanok, utolérhetetlenek.Néhány évvel ezelőtt ráijesztettek a gazdákra az EU disznóvágási szabályzatával, de Erdélyben egyelőre maradt minden a régi. A húst azonban mindenkinek kötelező megvizsgáltatni, s a hízót a fülszám bemutatásával a nyilvántartásból töröltetni.