Az Artinfo nemzetközi kiadása átfogó cikkben gyűjtötte össze 2011 általuk legjobbnak ítélt filmjeit, melyek közül nem egyet már a magyar közönség is láthatott, de a többiek bemutatójára sem kell sokáig várni.

Raúl Ruiz labirintusában egymásból születő, szenvedéssel teli történetek alkotják a szövevényes folyosókat, melyek együttesen rajzolják meg a 19. századi Európa romantikus, kosztümös világában kavargó árvák, magányos anyák és szétszakított párok életét. A négy és fél órás film a Camilo Castelo Branco háromkötetes regényén alapuló hatórás portugál minisorozatból született. A könyvön egyértelműen érezhető olyan nagy írók hatása, mint Balzac, Victor Hugo vagy Charles Dickens. A film alapvetően sötét hangulatú, mégis ragyogó – illő utószava az augusztusban elhunyt, termékeny chilei rendező karrierjének.

Melankólia

Lars von Trier „Rendben, náci vagyok!” elszólásával átkot szórt saját filmjére. Amellett, hogy nem kapott Arany Pálmát Cannes-ban, a nevesebb amerikai díjátadókon sem gyűjthette be azokat az elismeréseket, melyeket megérdemelt volna. Kár érte, hiszen ez alkotójának eddigi legüdítőbb és legérthetőbb filmje. Mélyen személyes megközelítésben jelenik meg a depresszió, a rossz társaság káros hatása és a diszfunkcionális család problémája. Kirsten Dunst lélegzetelállító a meggyötört Justine szerepében, aki egyre növekvő nyugalmában szinte akarattal vágja bele az elszabadult kisbolygót a Földbe. Azok a kritikusok, akik életellenesnek jellemezték a filmet, egyszerűen nem értették meg valódi mondanivalóját.

(A filmről írt kritikánk itt olvasható.)

Meek’s Cutoff

Kelly Reichardt „lassú mozis” westernje egy tragikus helyzet visszafogott ábrázolása. A történet 1845-ben játszódik, és a ország nyugati partja felé vezető út mentén lerobbant szekér hét utasáról szól. Az utazó telepesek belebotlanak egy magányos Cayuse indiánba, miközben vizet és a sivatagból kivezető utat keresnek. A csapat felderítője, Stephen Meek (Bruce Greenwood) meg akarja ölni az indiánt, míg a fiatal feleség (Michelle Williams) elhiszi, hogy csak segíteni akar rajtuk, és kiáll érte. A Meek’s Cutoff egy revizionista történelmi dráma, melyben ütközik a „rendeltetés kinyilvánítása” (A 19. század közepén jellemző gondolat, miszerint az Egyesült Államok sorsa, hogy az egész kontinenst elfoglalja, így jogalapot adva többek között a mexikói háborúra – a szerk.) erősen rasszista férfias hitvallása és a nő osztozkodó, védelmező ösztöne. A film egyben utal az amerikai vezetőkre jellemző szemellenzős politikára veszélyhelyzet idején. Fontos megemlíteni a zseniális hangeffekteket, melyek a legapróbb részletekig kidolgozottak – a vászon suhogásától kezdve a szekér kerekének csikorgásáig.

A Dangerous Method

A David Cronenberg által rendezett tragikomédia a Carl Gustav Jung (Michael Fassbender) és Sigmund Freud (Viggo Mortensen) közötti ellentmondásos viszonyt kutatja. A kapcsolatot tovább bonyolítja Jung szeretője, az orosz orvostanhallgató, Sabina Spielrein (Keira Knightley), aki 1904-ben, Zürichben volt Jung első páciense – a rendszeres apai bántalmazástól rátörő hisztérikus rohamai miatt. A három ember – a Jung elnyomó, oidipuszi apaképét megtestesítő Freud, Spielrein, az oidipuszi anya (aki egyébként Freud rendelőjében köt ki, miután Jung elhagyja) és Otto Gross (Vincent Cassel), a szabados erkölcsű pszichoanalitikus – kusza viszonya felér egy pszichológus nedves álmával. A hangulat átgondolt – a Spielrein által vágyott és Jung által bőségesen biztosított fenekelések ellenére is –, ez Cronenberg legmeghatóbb filmje.

Aurora

A román újhullám vezető alakja, Cristi Puiu azon filmesek közé tartozik, akik nyíltan felvállalják nemtetszésüket F.W. Murnau 1927-es klasszikusával, a Virradattal szemben, melyet egyszerűen tündérmesének tart. Az Aurora egyfajta visszavágás, mely a rendező Hat történet Bukarest külvárosából sorozatának része és The Death of Mr. Lazarescu című film folytatása. Az elmúlt évtized leglassúbb thrillerének három és fél órája alatt nem sok minden történik. Egy komor középkorú férfi (akit maga Puiu játszik) emberekkel társalog, akik némelyikével rokoni viszonyban áll, miközben a hasonlóan komor szomszédságot figyeli árgus szemekkel felújítás alatt lévő lakásából. A végén ugyan megtörténik a kitörés, de még így is rengeteg megválaszolatlan kérdés kavarog a nézőben. A film erősen összpontosít a mindennapi életre, mely próbára teszi a közönség türelmét, de ha egyszer megnézzük, sosem felejtjük el.

Hugo

A film hangneme élvezhetően keserédes, a gyerekek (Asa Butterfield és Cloe Grace Moretz) vakmerő kalandjai, és az 1930-as évek párizsi vasútállomásának varázslatosan egzotikus környezete különlegessé teszi Martin Scorsese első 3D-s próbálkozását. Amitől valóban ragyogó lesz, az az úttörő filmes, George Méliés (Ben Kingsley) által felépített világ szerető újrateremtése, és az ebben játszódó századfordulós képzelgések.

The Princess of Montpensier

Bertrand Tavernier 1987-es Beatricéje a középkori hideg és brutális Franciaország igazoltan véres ábrázolása volt. A The Princess of Montpensier ennek testvérdarabja, központjában egy arisztokrata család házas hősnője (Mélanie Thierry) áll. A nő szenvedélyesen szerelmes egy férfiba, aki nem lehet az övé. A végeredmény elképesztően fordulatos, tele cselszövéssel, párbajokkal, és csapdákkal, izgalmas felvételekkel és lendületes vágással kombinálva. Ez valóban mozgó költészet.

Élet és halál városa

Lu Csüan szélesvásznú eposza, ami úgy néz ki, mintha szénen és hamun szűrték volna át, a Japán Birodalmi Hadsereg 1937-es nankingi mészárlásáról szól. A történetet már többször vitték filmvászonra és színpadta is, de még soha nem ábrázolták így. Ez az alkotás a japán népirtásról olyan horderejű, mint anno a Schindler listája volt.

Utódok

George Clooney remekel Alexander Payne rendező zavart, középkorú hősének szerepében. A hawaii jogász szembesül a ténnyel, hogy kómában fekvő felesége szeretőt tartott, mindemellett kénytelen megismerni lányait – egy lázadó egyetemistát és egy rejtélyes kamaszlányt – akik eddig jobbára hidegen hagyták. Az egész kavalkád közben azt is ki kell találnia, hogy mi legyen a kiváló földdel, melyet rokonai el akarnak adni egy tervezett hotel befektetőinek. A film Kaui Hart Hemmings hasonló című regényén alapul, mely remek alapot adott Payne-nek, hogy újból megmutassa kiegyensúlyozott, komikus stílusát.

Éjfélkor Párizsban

Ernest Hemingway, Gertrud Stein, a Fitzgeraldok és Salvador Dalí misztikus Párizsa elragadóan elevenedik meg az amerikai író (Owen Wilson) előtt, aki tudat alatt itt keres menedéket korlátolt felesége (Rachel McAdams) és burzsoá szülei elől. Woody Allen utóbbi időszakának legjobb vígjátéka olyan klasszikusokra hajaz, mint a Játszd újra Sam, az Alice vagy a Kairó bíbor rózsája. A film a művészet felszabadult szellemének és az álmodozó materializmusnak fantasztikus keveréke, bár Wilsonnak Woody Allen utódjaként még át kell verekednie magát néhány megpróbáltatáson, hogy megtalálja az igazi hangját.

Fordította: Kalocsai Kristóf

via Artinfo