Egy kisállat legpuhább és a kéz számára legvonzóbb része a bundája, amit jólesik hosszú perceken át simogatni.
Egy megnyúzott állat viszont már kevésbé vonzó, döglött is, csupasz is, az emberi mohóság egyik csonka eredménye.John Morton, a Wyomingban született, majd Nebraska-ban és Alaszkában tanult amerikai művész viszont leküzdhetetlen vonzalmat érez ezek iránt. Az Egyesült Államok zordabb és természetközelibb vidékeiről származó Mortont bevallása szerint lenyűgözi az ember és az állatvilág kapcsolata, és ezt szeretné megörökíteni szobraiban.
Morton az ember és az állatok kapcsolatát többrétűnek írja le, miszerint az ember érzelmek és bélyegek széles skáláját használja fel az állatokkal való viszonyában. Állatokra tekintünk termékként, ételként, haszonként, ugyanakkor bálványként, társként és idolként is.
Az alkotó ezeket az ellentmondásokat próbálja megragadni szobraiban, amelyek, hiába készültek állatokról, sokkal többet mesélnek az emberről, akik általában bunda és bőr nélkül nehezen ismerik fel a különböző állatokat - Morton szobrai ugyanis pőrén ábrázolják őket.
Még mielőtt elszörnyülködnénk szegény megnyúzott nyuszikákon, Morton szobrai kizárólag kerámiából készülnek, senki se hívja a PETA-t.