A stresszelni hajlamos ismerősök már október közepén rákezdnek a faggatózásra, hogy ezt december 31-ig abba se hagyják.
Nem igazán tartozom az előre mindent pöccre megtervezők népes táborába, hagyom, hogy történjenek a dolgok maguktól, és ha jó kedvemben vagyok, részt veszek bennük. Ezért nem tudok mit kezdeni a szilveszterrel sem, ami egyre inkább a következőkbe torkollik: kötelezően felöltözünk valami csillogósba, az asztal alá isszuk magunkat pezsgővel, hogy utána koordinálatlan mozgással tunkoljuk a virslit a tavaly lejárt mustárba, és ha kicsit visszatért belénk az élet, akkor robbantsuk le a szomszéd postaládáját egy marék petárdával.
Persze minden modern murinak megvan a történelmi alapja, csak már kissé a homályba vész. Hogy az óévet, még akkor is, ha nem átallott 365 napon keresztül mindenféle szemetet az arcunkba vágni, méltó módon kell búcsúztatni, végül is nem vita kérdése. Lezárul egy emberi ésszel még belátható időszak, ezeket pedig szeretjük kissé teátrálisan megélni. De hogy ez miért pont december végére esik, az rejtély.
A történelmi magyarázat szerint I. Szent Szilveszter pápa 335-ben épp ezen a napon hunyt el, innen a szilveszter elnevezés, ám egészen 1691-ig nem volt fix dátuma az évzáró tivornyának. Akkor XII. Ince pápa megunta a fejetlenséget, és az újév kezdetét január elsejében állapította meg.
Onnantól kezdve nem volt kecmec, amit egy pápa mond, az úgy is van alapon. Holott a rómaiak jobban kedvelték anno a márciust, a természeti, gazdálkodásból élő népek logikusan a tavaszt vagy az őszt, mert ilyentájt a természet is számottevő változáson megy keresztül, nem csak a szilveszteri házibulit tartó bátrak nappalija.
De nincs mit tenni, a dátum most már kötött, akár tetszik, akár nem. Ahogy a pezsgőzés szokása is, ami az úri rétegből szivárgott alá, és az ünnepélyességet hivatott jelezni. Ennek meghonosításában a legenda szerint nagy szerepe volt Madame Pompadour-nak, nem mintha ez lett volna a legnagyobb érdeme. Állítólag a történelem leghíresebb ágyasa az udvari pezsgőspoharakat nem egyébről, mint a saját melleiről mintáztatta.
A virslievés eredetéről viszont őszintén remélem, hogy senki sem akar felvilágosítani.
A szilveszteri babonákkal és hiedelmekkel akár egész évben ellennénk, ha szépen elosztanánk őket, de a megalomán ember szeret halmozni. Viszont ezek közül sajnos (szerencsére) nem mindegyik élte meg Steve Jobs halálát, és eltűntek a süllyesztőben. Ám egy – kétségkívül az egyik legidegesítőbb – még bőszen tartja magát. A régiek ugyanis úgy hitték, hogy óévkor feltétlenül szükséges elijeszteni az ártó szellemeket, amit nem lehet mással, csak irgalmatlan hangzavarral. Ostorral, kolomppal, miegyébbel – amiből mostanra a petárda maradt, hogy még a szomszéd kerületben se maradjon rossz szellem. És kutya sem, mert nekik meg nehéz elmagyarázni, hogy nem szőnyegbombáznak, csak szellemirtósdit játszanak a fiatalok.
Az év végi kötelező alkoholba áztatott flittereső tehát nem mindenki kedvenc megmozdulása, de akár kirúgunk még egyszer a hámból, akár Sas József bénázását nézzük egy adag pattogatott kukoricával, a tény marad: ébredés után 2012 lesz.
Csak egy dátum. És plusz két ránc.
