A pénzt még csak most gyűjti hozzá, de Árpa Attila már az Argo 2-t forgatja. Új finanszírozási forma, kalákázás és a közönség ereje (és pénze) kell ahhoz, hogy jövőre a mozikba kerülhessen a film.
Árpa Attilával többek között erről, castingról, a facebookról, SP-ről, nindzsákról, a ValóVilágról és kihívásról beszélgettünk.
Eredetileg nem terveztem folytatást, mert nem szeretem őket; nagyon kevés olyan produkció van ugyanis, aminél a második rész legalább annyira jól sikerül, mint az első... mondjuk tízből egy. A folytatások többségükben a pénzkeresésről szólnak, nem pedig arról, hogy jó filmet készítsen az ember.
Ami miatt mégis bevállaltuk, az az, hogy született egy ötlet, amiről úgy gondolom, használható, érdekes sztori klassz poénokkal, remekül visszahozható vele az első rész hangulata, stílusa. Az elmúlt években egyre hangsúlyosabbá váló internetes közösségi összetartás ereje sem volt másodlagos szempont: mikor elindítottuk az Argo 2 facebook oldalát, megdöbbentő volt látni, mennyien szeretik és várják a folytatást.
Mi volt az a bizonyos ötlet, ami megihletett?
Balogh Tibit (Kovács János, a főszereplő) és bandáját ezúttal olyan környezetbe helyezzük, amely nagyon távol áll tőlük: ez pedig nem más, mint az informatika világa. Az internet és a számítógép olyan dolgok, amikhez egyáltalán nem értenek; ezt a „kulturális robbanást” eresztjük rájuk. Illetve nagy filmklasszikusok részleteit fogjuk megidézni – ami nem újdonság, már az Argóban is megtettük, de most sokkal erőteljesebben lesznek jelen –, például a kultikus amerikai akciófilmek központi jeleneteit. Valaki észre fogja venni, valaki nem. Továbbá fontos kulcsszavunk a nindzsa!
Ha már említetted a közösségi összetartás erejét, mondd el kérlek, honnan jött az ötlet, hogy új finanszírozási alapokra helyezzétek a film készítését?
Magyar filmesként az elmúlt másfél évben két dolgot lehetett csinálni: vagy a sarokban guggolni és azon sírni, hogy „már soha többé nem lesz film, úristen de borzasztó a helyzet”, vagy felállni és elkezdeni más alternatívákban gondolkozni. Mivel az Argo pont egy olyan trend vagy termék, amely kialakult rajongótáborral rendelkezik, adódott az ötlet, hogy teszteljük a rendszert: ez arra épül, hogy a közösség, azaz közönség már előre hozzájárul a film elkészítéséhez azzal, amivel tud (mozijegy-elővétel, rajongói termékek és filmrészvények vásárlása stb.), és ezáltal segít csökkenteni a költségvetést.
Legyen ez például, hogy valaki ingyen eljön statisztának, produkciós sofőrnek, fodrásznak, vagy felajánlja a járművét, a lakását, az üzletét, a tudását, szolgáltatását, kapcsolatait. Ez az egyik része, a másik pedig a webshop. Azt gondolom, eddig még nem volt ilyen – legalábbis Magyarországon biztos nem –, hogy egy évvel azelőtt, mielőtt megjelent volna a film, már lehet venni pólót, vagy jegyet a vetítésre. Ez a jegy persze drágább, mint egy normál mozijegy, ugyanakkor azok, akik megvásárolják, külön nekik rendezett díszbemutatón vehetnek részt.
A legérdekesebb része a dolognak a filmrészvény, ami konkrétan arról szól, hogy aki ilyennel rendelkezik, beleszólhat a film gyártásába, és döntéseket is hozhat.
Mindez mikortól elérhető a közönség számára?
Néhány hete – kicsit az ünnepi piacot is megcélozva – elkezdtük az értékesítést.
Volt-e célja annak, hogy az egyik már megtekinthető előzetesben Éder Krisztiánt, alias SP-t erősen „kiszolgáltatott” helyzetben mutatjátok be? A fiatalabb korosztályt szeretnétek ezzel mozgósítani?
De szépen fogalmazol! (nevet) Igen, volt benne egy ilyen gondolat is, ezt nem titkoljuk. SP meg tudja mozgatni azokat a fiatalokat, akik az előző film idején még nagyon gyerekek voltak – ez a mostani 15-17 éves korosztály. Ők azok, akik járnak még moziba. SP-vel közösen gondoltuk úgy, hogy ezzel talán őket is be tudnánk vonni ebbe az egész „Argo-kultuszba”. De ez nem pusztán PR-geg volt, neki a nagyfilmben is lesz szerepe, nem is akármilyen. Ráadásul nem rossz színész.
Mi a helyzet az első rész szereplőivel? Maradnak ugyanazok, akik voltak, vagy számíthatunk gyökeres változásokra?
Nem. Egyértelmű, hogy a főszereplők maradnak, azaz Balogh Tibi és csapata visszatér: Kovács János, Kiss Józsi, Bicskey Lukács, Scherer Péter… Hozzájuk csatlakozik még valaki, de mivel vele egyelőre nem állapodtunk meg, nem mondanám meg a nevét.
Tehát azért lesznek meglepetések a karaktereket illetően.
Igen, továbbra hiszek abban, hogy az egyik oldalon szükség van ismert és jó színészekre, akiknek ez a szakmája, évtizedek óta ezt csinálják, akár színpadon, akár kamera előtt, míg a másik oldalon számítok az amatőr színészekre, teljesen ismeretlen őstehetségekre, akik olykor sokkal hitelesebben tudnak megformálni bizonyos szerepeket, mint egy-egy profi színész.
Ha már az amatőr színészeket említed: volt-e valaki érdekes, furcsa figura, aki jelentkezett a szereplőválogatásra?
Két nap alatt végignéztünk körülbelül háromszáz embert, de a töredékét se tudtuk meghallgatni azoknak, akik jelentkeztek. Természetesen mindenféle figura volt: az értelmiségi bölcsész, aki nem is tudta, mennyire élvezni fogja, hogy káromkodva kell elküldenie valakit a büdös francba, a biztonsági őr, a fiatal sportoló, a szerény, aranyos kis vidéki lány... Tényleg mindenki megfordult itt. Sőt, profi színészek is bejelentették magukat, holott tudták, hogy ez statisztaválogatás, de azt mondták, nekik megéri, hogy az Argóban szerepeljenek, mert annyira szeretik.
Több televíziós produkciót és játékfilmet is fémjelez a neved. Melyik elkészítése számodra a nagyobb kihívás?
A televíziózás Magyarországon ma már egyáltalán nem kihívás. Azt gondolom, ebben az országban kizárólag egy kihívás van a tévével kapcsolatban, mégpedig az, hogy végre valaki igényes és nézett közszolgálati csatornát hozzon létre. A múltra visszatekintve voltak műsorok, amik akkor nem a műfajuk miatt jelentettek megmérettetést. Példának okáért a Mónika show-t nem azért csináltam, mert annyira imádom a beszélgetős műsorokat és az egymást gyepáló, fogatlan vidéki vendégeket, hanem mert létre akartam hozni egy olyan 40 perces napi műsort, ami a saját sávjában a legnézettebb.
De szinte minden műsorral ugyanígy voltam. A ValóVilágnak sem a valóságshow része érdekelt – ha egy mostani adásba belenézek, az első dolgom, hogy elkapcsoljak, és szégyelljem magam, amiért valaha is közöm volt hozzá. A lényeg a feladat volt, hogy létrehozzak egy bentlakós valóságshow-t, ami úgy lesz piacvezető, hogy a konkurens csatornán a Big Brother megy, ami akkorra már az egész világot meghódította.
A Szerencsekereket miért vállaltad?
Azért, mert mindkét nagy tévénél, ahol eddig dolgoztam, javasoltam, hogy hozzuk vissza a műsort, de erre egyikük sem volt kapható. Ez egy fricska részemről. Ráadásul minél többen mondták, hogy ne vállaljam, mert nem fogok belőle jól kijönni, annál nagyobb kedvem lett hozzá. Néhány hónapja megy a műsor, és már megtriplázta a nézettséget. Persze nem kizárt, hogy lesznek még olyan feladatok, amelyek ennél is jobban érdekelnek, de azokról még korai lenne beszélni.
Filmes tervek?
Rengeteg filmtervünk van a producer.hu-val. Vásároltunk forgatókönyveket, remake-jogokat, mindenféléket. Az első magyar tinihorror, a Rodolfo művész életét feldolgozó életrajzi eposz, romantikus film, romantikus tini vígjáték, II. világháborús drámák. Szóval sok lehetőség van.
Tehát többféle célközönséghez is próbáltok eljutni.
Így van. Az Argo jó próba erre; ha meg tud valósulni ebben az új finanszírozási rendszerben, akkor innentől kezdve már olyan filmekhez is hozzá lehet nyúlni, melyek nem kifejezetten egy korábbi első rész a sikerére alapoznak. Mi most ezt tesszük.
Biztos, hogy össze fog gyűlni elegendő tőke az Argo 2-höz?
Van három különböző nagyságrendű költségvetésünk: a legalacsonyabb, a minimum, ami ahhoz kell, hogy forgassunk, a középső, ami éppen elég, hogy megcsináljuk, és a harmadik, úgynevezett „csúcskategória”, amiben már minden benne van. A cél a csúcs, de a minimum pénz már megvan.
