Valamikor Petőfit szavalt Székelyudvarhely főterén, most Verebest rendez a Marosvásárhelyi Nemzeti színpadán. A harmincadik életévét még be sem töltött Kányádi Szilárd gyakorló színészből lett tanuló rendező, és nem csak.
Székelyudvarhelyen születtem 1982. március 20-án, középiskoláig mindenféle iskolát ott is végeztem. Utána kerültem el Békéscsabára, ott végeztem el a Jókai Színház mellett működő Fiatal Színházművészetért Alapítvány négyéves színészképzését, s ott is kezdtem el játszani. Majd hazakerültem Udvarhelyre, ott voltam egy évet szerződésben, és onnan jöttem el Marosvásárhelyre rendezőnek tanulni. Most a mesteri utolsó évét végzem.
Miért lettél gyakorló színészből tanuló rendező?
Korábbi volt a rendezéssel kapcsolatos elképzelésem és vágyam, viszont, amikor pályaválasztás elé kerültem 18 évesen, úgy éreztem, hogy még nagyon messze állok ettől és rengeteg mindent kell bepótolnom ahhoz, hogy egyáltalán be tudjam vállalni, hogy felvételizzek rendezői szakra. S akkor egyszer a színészetet választottam.
Most is úgy érzed, hogy inkább rendező vagy, mint színész.
Most is inkább még színész vagyok, viszont szeretnék rendező lenni.
Nem először rendezel...
Ez a negyedik. Hivatalos kezdés Pécsen volt a Jannus Egyetemi Színpaddal közösen, Márk Evangéliuma című előadást rendeztem. Nagyváradon szintén szilveszteri előadást rendeztem, a Fekete Pétert. Azt követte Kézdivásárhelyen a Parti Nagy-féle átirat, most pedig itt Marosvásárhelyen ismét szilveszteri műsor.
Hogy lettél a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház szilveszteri műsorának a rendezője? Mi a folyamata az egésznek?
Érkezik egy felkérés a színház részéről, a rendező választ egy darabot, s van egy bizottság, amely dönt arról, hogy előadás lesz-e belőle. Engem a szilveszteri előadásra kértek fel, nyilván akkor ez meghatározza, hogy milyen jellegű a darab. Görög drámával előrukkolni szilveszterkor nem hiszem, hogy vicces lenne.
Miért pont a Senki sem tökéletes?
Megfogott maga a történet. Találkoztam már Magyarországon ezzel az előadással, s olyan benyomást keltett, hogy ezzel érdemes foglalkozni. A Senki sem tökéletes egy színpadi átirat, a Some Like it Hot, vagyis a Van, aki forrón szereti című film átirata. Tényleg egy olyan történet, amivel az ember szívesen foglalkozik, mert szerethető. Egy vidám történet ebben a szomorú világban. Mindennel bír az előadás, amivel egy igazán hollywoodi sikertörténet, szerelmemtől kezdve az üldözésen, a menekülésen keresztül egészen a happy endig minden benne van.
Nem először rendeztél, de mennyire áll közel ez a vígjáték stílus?
Ha közel áll hozzám, akkor abban, hogy szeretem az embereket egy kicsit megnevettetni.
A nevettetés a cél, de mi volt a rendezői koncepciód?
Mivel a film az egy nagyon erősen rányomja bélyegét, s megmarad a színpadi átiratnál is ez. Rengeteg váltással és képváltással bír, rengeteg szereplő jelenik meg, egyszer itt vagyunk, pár pillanat múlva már egy másik helyszínen. Ezt színpadon lebonyolítani nagyon nehéz, ha nincs meg a megfelelő technikai háttér. Jelen esetben nagyon sokat segít rajtunk a forgó színpad. Jelmezek szempontjából is elindultunk egy irányba, koncepció szempontjából is kicsit közelebb akartam hozni a történet. Bár Floridában és Chicagóban játszódik, én szívesen áthelyeztem volna valahová a közelbe. Aztán rájöttem, hogy nem azt a hatást fogja kiváltani, amit én szerettem volna. A próbafolyamat során kiderült, nem fog működni, így inkább próbáltam amennyiben lehet kortalanítani a dolgot. Ettől függetlenül a gengszterek azok gengszterek maradnak, maga az a miliő, az megmarad. A sztori az, hogy két fiatal csóró színész zenél, megélhetési problémáik vannak, megpróbálnak ezen túllendülni és belekeverednek egy leszámolási történetbe. Ettől ők szemtanúkká válnak és üldözni kezdi őket a gengsztervilág. Chicagóból Floridába mennek, de oda is követik őket. Ahhoz, hogy áttegyük, mondjuk Mezőbándra a történetet, olyan átírásokat kellett volna eszközölni, ami megváltoztatta a volna történetet.
Szerinted szereti az erdélyi közönség, ha egy hollywoodi produkciót kap, vagy sokkal jobban szereti, ha mondjuk, Tamási szülőfalujában játszódik a történet?
Erre nagyon nehéz válaszolni. Szerintem, az a fő szempont, hogy ha minőségi az, amit nyújtani tudunk, akkor az mindegy, hogy Tamási szülőfalujában játszódik vagy Hollywoodban. A lényeg az, hogy álljon a lábán, működjön a történet, és onnantól kezdve úgyis a közönségen múlik, hogy ezt elfogadja, befogadja, vagy sem. Én el is képzeltem, hogy ez a darab működhet itt nálunk is, egy Balkán-történetet szerettem volna csinálni belőle. De ehhez nagyon bele kellett volna nyúlni a történetbe, amit nem tudtunk volna ennyi idő alatt megcsinálni.
Tanultál itt is, Magyarországon is, rendeztél itt is, ott is. Milyen különbségeket látsz az anyaországi és erdélyi színjátszás és rendezés között?
Van különbség, de ami a legfontosabb, hogy ami érvényes, az itt is érvényes és ott is. Most az előadásról beszélek. Amikor azt mondom, hogy érvényes, azalatt azt értem, hogy igényesen létrehozva, minden és mindenki a helyén. Rengetegen elmondták, hogy körülbelül milyen különbségek vannak, én ebbe nem is bonyolódnék bele. Ami szembeötlő, az, hogy Magyarországon jobb az infrastruktúrája a színházaknak. Amikor elmész egy helyre, helyén vannak a dolgok.
Tehát nem kell azon gondolkodni, hogy be kellene szerelni egy forgószínpadot, mert nekik már van?
Igen, például. Itt még az erdélyi színházaknál nagyon kevés helyen van ilyesmi, technikailag is el vagyunk maradva, világítás és hangos technikát nézve. Ha van különbség, akkor az, hogy ott van technika, itt nincs.
Mindezeket látva, mi a cél? Hol szeretnél elhelyezkedni?
Ahova hívnak, oda megyek. Nyilván egy darabig még kötelezettségeim vannak az egyetem felé, de rendezőként többnyire az osztálytársaimra is az vár, hogy ahova hívnak minket, oda megyünk, magyar nyelvterületen persze.
