Az ópium latin eredetű szó, a latinba pedig a görög ópionból került (jelentése ’lé, nedv’); régies elnevezése áfium, amely a nyugat-törökországi Afyon tartomány nevéből származik. Az ópium története időszámításunk előtt kezdődött, Európában és Ázsiában egyaránt ismerték. A használatára vonatkozó első adatok több mint 3500 évesek.

Az ősi mondák szerint a kultikus célokat szolgáló növényeket, elkészítési módjukat az istenek fedték fel a kiválasztott halandók (papok, varázslók) előtt. Így nyújtva ki segítő kezüket, hogy kiemeljék az embereket a hétköznapok gondjaiból, s az álom és az extázis világának segítségével közelebb vigyék őket az éghez, az istenek világához….

Mai tudásunk szerint a legvalószínűbb, hogy ösztönösen, tapasztalati úton jutottak el a különböző szerekhez, az állatok szokásait is figyelve. Ezeknek a növényeknek a megismerése egyáltalán nem kis dolog. Biztos, hogy kitűnő megfigyelőképesség, jó logikai készség kellett hozzá.

Noha kezdetben gyógyszerként emlegették, amit már a gyógyászat kezdeteitől használtak, évszázadokon keresztül szinte csak az ópiumot ismerték mint kábítószert, csodatévő erőt tulajdonítottak neki.



via Retronaut, Wikipedia