Csaknem két évszázaddal azelőtt, hogy egy Barack Obama nevű ember beköltözött a Fehér Házba, egy másik, szintén Obamának nevezett férfi megláncolva kuporgott egy rabszolgaszállító hajó gyomrában. Nincs rá semmilyen bizonyíték, hogy az utóbbi Obamának bármi köze lenne a jelenlegi amerikai elnökhöz. Csupán a nevük közös, de az Emory Egyetem kutatói éppen erre a közös vonásra építve igyekeznek megállapítani a rabszolgának eladott afrikaiak származását.
„A program célja, hogy megkérjük az afrikai diaszpóra tagjait, azokat, akiknek afrikai hátterük van, hogy segítsenek a nevek megtalálásában, ugyanis a nevek néprajzilag és nyelvileg annyira specifikusak, hogy azok alapján meg lehet állapítani, Afrika melyik részéről származik valaki” – mondta Eltis, az Emory Egyetemnek az adatbázist kezelő csoportot vezető történészprofesszora az AP amerikai hírügynökségnek.
Aki elkelt, neve örökre elveszett
Eddig két Obamát találtak a mintegy 9500 afrikai között, akiknek a nevét XIX. századi, rabszolga-kereskedelem ügyében ítélkező bíróságok feljegyezték. A bíróságok az elfogott és Havannába – vagy Freetownba, Sierra Leonába – visszaküldött rabszolgaszállító hajókról kiszabadított embereket vették nyilvántartásba.
„Az 1807 előtt rabszolgasorsra jutott afrikaiak többségének csak száma volt” – fedte fel James Walvin, a transzatlanti rabszolga-kereskedelem szakértője. Amelyik rabszolga elkelt, annak a neve örökre elveszett. A portugálok által elfogott afrikaiakat a rabszolgaszállító hajókon megkeresztelték és „keresztény” nevet kaptak.
Az eredeti afrikai nevek – a XIX. században az afrikaiaknak ritkán volt vezetéknevük – sok információt hordoznak. Van, amelyikből megállapítható, hogy viselője melyik hét melyik napján született, és hogy a legidősebb, a legfiatalabb vagy valamelyik középső gyerek volt-e, és volt-e ikertestvére. Az etnikai és nyelvi hovatartozás is megállapítható a név alapján.
Az elnök nagyapját Obamának hívták; a név a bam szóból származik, ami görbét jelent – írta a könyvében Sally Jacobs.
Lehetséges azonban, hogy az Obama más afrikai kulturális csoportok által használt név volt, és mást jelentett.
Segít egy átfogóbb kép összerakásában
Az elfogott hajókon talált rabszolgáktól angol- és spanyoltolmácsok segítségével kérdezték meg a nevüket, a korukat és néha azt, hogy honnan valók. A kihallgatást végző bírósági írnokok hallás alapján jegyezték le a választ. Az illetők testén lévő sebeket és más ismertető jegyeket szintén feljegyezték, nem utolsósorban azért, hogy elejét vegyék az illető újbóli rabszolgasorba kerülésének, ami nem mindig sikerült.
Az Emory Egyetem kutatói audioklipeken is rögzítik a neveket abban a formában, ahogy Afrikában a legnagyobb valószínűséggel ejtik őket.
„Ezek a rabszolgák nem bizonytalan eredetű születési hely és név nélküli emberek voltak – fejtette ki Kwesi DeGraft-Hanson, az egyik Ghánából származó kutató, aki az adatbázisban megtalálta saját, a testvére és a gyerekei nevének különböző változatait. – Sokan közülünk ilyennek látják a rabszolgákat. Nincsenek arcokhoz társítható neveink... Ezért őket még távolibbnak érezzük magunktól”.
Eltis és az általa irányított kutatók elismerik, hogy az adatbázis esetleg nem segít az afrikai amerikaiaknak a genealógiai kutatásban, mivel a hajókról kiszabadított afrikaiakról szóló feljegyzéseket nehéz megtalálni, ha egyáltalán léteztek. „A vállalkozás ugyanakkor egy nagy kirakós játék újabb elemét eredményezi, és segít összerakni egy nagyobb átfogóbb képet a rabszolgaságról” – hangsúlyozta Walvin.
Voltak, aki újból rabszolgává váltak
Mielőtt hozzáfogtak volna, Eltisék összeállítottak egy másik adatbázist is, amelyben több mint 35 ezer transzatlanti hajóút szerepel. Azok révén került több mint 10 millió afrikai Amerikába.
1828. február 10-én érkezett meg a ma Nigéria területén lévő Bonnyba. A spanyol zászló alatt haladó hajó kapitánya, Felipe Rebel 429 rabszolgát vásárolt ott, akiknek csaknem az egyharmada gyerek volt, majd elindult vissza Amerikába. 1828. június 26-án azonban a Xerxest megállították és arra kényszerítették, hogy egy ismeretlen kubai kikötőbe menjen. Addigra 26 rabszolga meghalt.
A másik azonosítatlan Obama 1,9 méter magas volt, és egyike a Midas nevű hajó gyomrába bezsúfolt 562 afrikainak. A gyors, jól manőverező briggnek nyolc ágyúja volt és 53 fős legénysége.
Nem tudni, hogy a hajó J. Martinez kapitány parancsnoksága alatt mikor hagyta el Kubát. Miután Bonnyban 562 rabszolgát vett a fedélzetére, visszaindult, de útközben szintén feltartóztatták. 1829. július 8-án kötött ki újból Kubában, addigra az 562-ből 162 rabszolga meghalt.
Az elfogott hajókról kiszabadított rabszolgák egy részét visszavitték Afrikába, de nem mindig a szülőföldjükre. Volt, akiket Libériába szállítottak, ahol szabadon élhettek a bíróságoknak otthont adó városokban. Mások esetleg újból rabszolgává váltak, megint mások pedig a hazavezető hajóúton haltak meg.
Forrás: MTI
