Jack Kerouac 1951 áprilisában írt regénye, az Úton több generáció meghatározó olvasmányélménye lett.

A beat generáció hagyj el mindent és tapasztalj felszólításának nehéz volt, és nehéz ellenállni a mai napig. A két szereplős regény jazz-be, drogokba és alkoholba áztatott, egész Amerikát átszelő túrája semmit sem vesztett a varázsából – az efféle szabadságérzésnek most is ugyanolyan mágikus varázsa van.

A regényt csak 1957-ben adták ki, ám még többet kellett várni arra, hogy meg is filmesítsék. Az Államokban májusban moziba kerülő film szereposztás tekintetében kevés kívánnivalót hagy maga után, ugyanis a Sam Riley és Garrett Hedlund párost olyan nevek erősítik tovább, mint Kristen Stewart, Kirsten Dunst, Viggo Mortensen és Steve Buschemi. A kérdés már csak annyi, hogy ehhez vajon mit szólna Kerouac.



Az 1969-ben elhunyt író ugyanis egész konkrét tervekkel rendelkezett a regényből készülő filmmel kapcsolatban már 1957-ben, egy Marlon Brando-nak írt levél tanúsága szerint. Az író nem sokat teketóriázott, és már a levél első mondatában gyakorlatilag könyörgött Brando-nak, hogy vegye meg a regény megfilmesítési jogát, és csináljon belőle filmet. Sal-t, természetesen, Kerouac játszotta volna, Dean Moriarty szerepét pedig Brando-nak szánta, és ehhez fel is ajánlotta minden segítségét.

A levélből kiderül, hogy az író nem csak a történet adaptálásával és a szereplőkkel kapcsolatban rendelkezett nagyra törő tervekkel, hanem a film képi világával is. Szerette volna, ha egy kamera éjjel-nappal veszi az utat, amin a főhősök haladnak, hogy ez megadja a film hangulatát.

És hogy az egész ötletnek mi volt a célja? Hogy Kerouac-nak ne kelljen többet anyagi gondok és az édesanyja miatt aggódnia. Ezt természetesen meg is vallotta Brando-nak, hogy valójában ő arra vágyik, hogy legyen annyi pénze, ami megadja neki az írás szabadságát. Meg hogy meg tudja etetni a haverjait, ha azok éhesek.

Brando sajnos nem csapott le az ötletre és szép lassan kiöregedett a szerepből, Kerouac pedig halálra itta magát, ám az Úton, ha minden igaz, idén mégis a mozikba kerül.

Mi pedig nagyon reméljük, hogy nem lesz majd akkora csalódás, mint a szintén várva várt Rumnapló.

(Az eredetinek tartott On The Road fordítását tavaly novemberben adta ki az Európa Kiadó.)

Via Boing Boing