1985 nyarán a Maros-parton szabad ég alatt kezdett játszani a Hahota. Puskás Győző alakította, mert – mint mondja – úgy érezte, van benne valami, amivel nevetést varázsolhat az emberek arcára. Ezért keresett maga mellé még néhány tehetséges fiatalt, akikkel együtt régi, jól megírt kabaréjeleneteket adtak elő. Jó ideje már fedél van a fejük fölött, s a társulatból is csupán Puskás Győző a régi, de a recept ma is ugyanaz: kabaréjelenetekkel nevettetni. A Hahota alapítójával és lelkével beszélgettünk, leginkább a jelenről.
A szilveszteri kabarénknak lett az a címe, hogy Nyakig pácban, és igen, a jeleneteken belül szinte mindenki pácban van, vagy legalábbis valaki minden jelentben, ezért ez az összekötő cím. Nehéz találni egy olyan címet, amely mindenre érvényes. Tulajdonképpen az egyik jelenetben el is hangzik ez a megfogalmazás.
Hányadik kabaréja ez a Hahotának?
Azért nehéz erre válaszolni, mert nem csak szilveszteri kabarénk volt. Ha csak az éveket nézem, akkor is huszon-egynéhányról beszélünk, de volt olyan évad a kilencvenes években, s még mostanában is, amikor őszi vagy tavaszi kabaréval jelentkeztünk. Úgyhogy több kabaré került színre, mint ahány év volt. Ezért nehéz jeleneteket is találni, bár most szerencsés helyzetben vagyok, mert már jövőre is kész az anyag.
Hogy dől el, hogy mit ad elő a társulat?
Én választom ki általában, de persze mindenkinek meg van adatva a lehetőség, ha valami jó jelenetet találjon. Én több időt töltök el évközben azzal, hogy jeleneteteket olvasok. Elég nehéz válogatni, mert a java ki van már játszva. Most szerencsére kezem közé akadt két olyan jelenet, amelyről még csak nem is hallottam.
De hogy is akadnak kezed közé a jelenetek?
Ez is nehéz dolog, leginkább régi Színházi Életekből. válogatok Volt egy ilyen című havi lap a harmincas-negyvenes években, azokban hátul mindig megjelent vagy egy egységes vígjáték, vagy a következő hónapban négy bohózat. Nekem ez a legjobb forrásom.
Nincsenek specifikus kötetek, amelyekben jeleneteket gyűjtöttek össze?
Hát nem igaz, hogy nincs, mert Nóti Károly vagy Rejtő Jenő elévülhetetlen jeleneteit kötetben is meg lehet találni. De elég kevés van ezekből, ahhoz képest, hogy milyen sok bohózat íródott. A Színházi életeket is magyarországi antikváriumokból szerzem be. Így maga a darabok felkutatása is jó nagy munka. Csak akkor van ideje rá az embernek, amikor nem játszik, és mást sem igazán csinál.
Idén mire akadtál?
Négy érdekes történet, mindannyi édes pofa, jó történet. Tele van érdekes szituációkkal. Hogy azokból, hogy kerülnek ki a szereplők, az itt a kérdés.
A társulatban történt változás?
Kiss Andrea az új Hahota-tag, múlt évben végzett a színin. Az ő csatlakozása a társulathoz azért is jó, mert a korosztály most olyan jól kialakult, hogy van huszonéves, harmincas, és van idős hölgy is, így le tudunk fedni több karaktert, több szerepkört. Kellett egy fiatal lány. Hiszen ha szükség van egy fruskára, ki játszaná el azt különben a Hahotában? Minden szerepkör, ami 15 évtől huszonévesig lesz, az mind rá hárul. Eddig nem volt ilyen szereplőnk. Tavaly egyik középiskolából kellett hívni valakit két kicsi szerepre, mert azt követelte a bohózat, hogy 18 éves lány legyen. S mégsem lehet egy harmincvalahány éves a tinédzser. Az úgy már kilóg.
Ezért is nehéz jeleneteket találni, gondolom...
Persze, a társulatra kell szabni a darabokat, emberekben kell gondolkodni, amikor keressük a jeleneteket. Volt már olyan, hogy nagyon tetszett valami, de nem lehetett kiosztani, vagy azért, mert túl sok szereplő kellett volna, vagy egyáltalán nem is illett a társulat karaktereire.
Idén is te játszod a főszerepeket?
Igen, merthogy az a helyzet, hogy ezek a jelenetek nagyjából egy kaptafára íródtak. Mindig van egy olyan szereplő, aki belekeveredik bizonyos helyzetekbe, bizonyos dolgokba. S nem tudom, hogy ez alkatilag vagy honnan adódik, de valahogy én is csak az ilyen szerepekben tudom elképzelni magam. Nem tudom elképzelni, hogy én vagyok a szigorú igazgató, vagy valami hasonló. Nekem ezek az esetlen szerepkörök mennek a Hahotán belül. Persze nyilván én is érzem, hogy valami egészen mást kellene időnként csinálni, de én ebbe vagyok betudva. S éppen ez a nagy kihívás, hogy amikor már az ötvenedik bohózatot játszod, akkor is valamennyire tudjál megújulni.
Huszonvalahány éve a Hahota klasszikus bohózatokban és jelenetekben gondolkodik, legtöbbször a harmincas-negyvenes évek darabjait viszi színre. Miért?
Nem is tudok elképzelni mást. Válthatnánk esetleg, ha írnának olyan jeleneteket, amelyek nem politikai vonatkozásúak, mert azokat nem szeretjük, nem állnak közel hozzánk. De nem nagyon találok olyat, amit mostanában írnak és megfelelne. Volt egy kettő – nem igaz, hogy nem –, amit mondjuk a nyolcvanas években írtak, de elég kevés. A negyvenes évek darabjait visszük most is színre, de nem érzi ezt a közönség. Ez az érdekes bennük, hogy nem porosak ma sem. Manapság vagy politika van, vagy stand up comedy. Pedig lehetne írni a mindennapi életből, akkor is innen merítettek. Nem értem, hogyhogy senki nem próbálkozik ezzel, különösen a bohózattal.
Neked, mint a bohózatok nagy ismerőjének, sosem jutott eszedbe, hogy bohózat írására add a fejed?
Érdekes módon nem is vonz ez az oldala, engem mindig az vonzott, hogy megelevenítsek valamit, ami már készen van. Mivel sok jelenetet olvastam, félnék, hogy ismétlem azt, amit már valahol elolvastam.
Van még olyan társulat, aki ezt a műfajt képviseli mostanában?
Csak Magyarországon tudok, itthon nem hallottam ilyesmiről. Néha a televízióban lehet kabarékat látni. Különböző magyarországi társulatok újrajátsszák a régi jeleneteket, mert ezek örök darabok. Nagyon érdekes, hogy hetven évvel ezelőtt megírtak valamit, és ma is ugyanolyan aktuális, merthogy az életből van merítve.
Marosvásárhelyen idén nagy a konkurencia a nevettetés terén, a Gruppen-Hecc minden évben szilveszteri kabaréval jelentkezik, de idén a színház is azzal próbálkozik. Nem fél a Hahota konkurenciától?
Nem baj a konkurencia, ettől szélesebb a paletta, mindenki csinálhat mindent. Lehet száz kabaré is szerintem, van, aki választ, van, aki megnéz többet. Engem ez nem bosszant. A Hahotának kialakult már egy nagyon stabil törzsközönsége, akik, úgy érzem, azzal jönnek el, hogy garanciát kaptak a jegy mellé: jól fognak szórakozni, mert most már jó néhány éve szórakoztak, nevettek.
