A II. világháborúban amerikai pilótának lenni maga volt az egyik legmenőbb dolog – már amennyire egy háborúban történhetnek menő dolgok.
A technikailag felszerelt, jól táplált és a háborúba frissen csöppenő amerikai katonák között a légierőhöz tartozók vitték a prímet. Harcolnia minden besorozott fiatalnak kellett, ám pilóta csak a válogatott gárda lehetett. Nem véletlenül kötődik annyi legenda és történet a nevükhöz, és az sem csak a divattervezőkön múlt, hogy az amerikai légierő által hordott hivatalos viseletek szép lassan a hétköznapokba is beszivárogtak.A pilóták szemüvege mellett a dzsekijük volt a legfontosabb kiegészítőjük, nem mellesleg a leghatározottabb stíluselemük. A nagy magasságban és nagy sebesség mellett a hideg és a nedvesség volt a pilóták két ellensége, aminek a méltán elhíresült pilótadzsekijük tökéletesen ellenállt. A határozott vonalú, két hatalmas zsebbel ellátott barna bőrkabátot pedig már messziről fel lehetett ismerni.
![forrás: Retronaut](http://kulturpart.blog.hu/media/image/2012-01-15/7903858/dzs1.jpg)
Ám az egyenruhák egyik nagy hátulütője, hogy mind tökéletesen egyforma. Ez egy darabig nyilván nem zavar senkit, ám egy idő után mindenkiben feléled a vágy, hogy személyessé és különlegessé tegye a saját kabátját. Nem voltak ezzel máshogy a világháború katonái sem, így mindenki nekilátott, hogy megkülönböztesse valamivel a saját ruháját.
A tartós bőrből készült dzseki szinte adta magát, hogy díszítsék. A katonák számtalan különféle, de stílusukban egyező minta és díszítés közül csemegéztek, és általában az általuk legfontosabb dolgokat örökítették meg a hátukon. Nőket, asszonyokat, bajtársakat, a sikeresen kilőtt ellenséges gépeket. A dzsekik szimbolikája nagyban megegyezett, a lényeg az volt, hogy ezeken a sablonokon keresztül is átjöjjön, hogy viselőjük milyen ember.
Ilyen dzsekiket ma már nagyon nehéz találni, ám a Retronaut oldalnak köszönhetően számtalan korabeli fotón gyönyörködhetünk abban, hogy az ember a halál árnyékában is ember marad.