Mit gondolnak, létezik olyan iskolás, aki sosem csal, se kicsiben, se nagyban? Önök puskáztak az iskolában? Kisiskolásként a dolgozatnál, nagy iskolásként mondjuk a zárthelyin? És mit gondolnak a csalás mértékéről? Egy lemásolt házi feladat, egy röpke pillantás a padtárs szódolgozatára, az érettségire telerajzolt tenyér, az apró, elrejtett puskák tömkelege, valamennyi egy kategória alá esik, vagy csalás és csalás között is van különbség? Meddig lehet elmenni a csalás gyakorlásában? Az a gyerek, aki az iskolában itt-ott csalfaságra vetemedik valóban nem lesz becsületes felnőtt? Vagy az iskolai puskázás a felnőtté válás, a dzsungeltörvény része, aki mer az nyer alapon?

És a rajtakapott büntetése? Osztályfőnöki, újraírt dolgozat, megszégyenítés, négyszemközti fejmosás, szülők zarándoklata az iskolába, kollektív osztályfenyítés? Volt valamelyikben részük? Vajon melyik működik jobban, ha egyáltalán?

S hogy miért ez a rengeteg kérdés? Az utóbbi hetek egyik legvitatottabb és legfelkapottabb témája New York Államban az az iskolai csalás botrány, mely egy Long Island-i középiskolában pattant ki. A történtek megosztják az iskolásokat, a szülőket és a törvényhozó testületeket egyaránt. A következmények pedig olyan komolyak, hogy New York Állam kongresszusa máris törvényjavaslatról beszél.

De mi is történt? A rendőrség tudomására jutott, hogy durva csalássorozat történt Long Island-en, az úgynevezett SAT, illetve ACT teszteken, melyeket a középiskola végén, felvételi vizsgaként töltenek ki az amerikai diákok. Öt fiatalember pénzért töltötte ki a szabvány teszteket. Ezidáig 15 tanuló ismerte el, hogy fizetett a szolgáltatásukért. Valamennyi fiatalt letartóztatták és bíróság elé idézték. A tesztek kitöltői elmúltak 18 évesek, elsőéves egyetemisták, így amennyiben elvesztik a pert, akár 4 év börtönbüntetést is kaphatnak, csalás és hamisítás vádjával. A gimnazisták neve, arca nem jelent meg a médiában, mert ők még valamennyien fiatalkorúak, de így is büntetett előéletűek lettek mindannyian.

A 20 fiatal ügyvédje és természetesen a szülők is, túlzásnak tartják a rendőrség, a bíróság beleavatkozását egy iskolai ügybe. Valamennyien azt szeretnék, legalábbis szerették volna, ha az eset az iskola falai között marad, illetve ott kerül büntetésre, ám nem így esett. A vád természetesen más véleményen van. "Tudjuk, hogy ez az eset nem lokalizálható New York államra, hisz az egész országban előfordulnak kisebb-nagyobb csalások, de ilyen szervezett esetre még nem volt példa, így különösen komolyan kell vennünk, és megfelelő, kemény büntetést kell hoznunk elrettentés és példa statuálása végett" - nyilatkozta a bíróság képviselője.

A 19 éves Sam Eshaghoff lett a botrány arca. Őt látni mindenfelé a médiában. Bátran felvállalja tettét, mondhatni büszke a vállalkozására, úgy érzi, missziós feladatot teljesít. Azt vallja, hogy azoknak a gyerekeknek, akik helyett megírja a felvételi dolgozatot, nemhogy ártana, de az életüket menti meg. Vannak olyan fiatalok, akik hiába teljesítenek elfogadhatóan normál, iskolai helyzetben, felvételi, stresszhelyzetben egyáltalán nem felelnek meg. Aztán persze ott vannak azok, akiknek a felvételi vizsga idején valóban nincs a fejükben a megfelelő tudás. Számukra az általa benyújtott sikeres teszt szintén életmentő, hisz második lehetőséget, újrakezdést, szinte új életet kínál. "Olyan vagyok, mint bármelyik más üzletember. A tökéletes munkának megvan az ára." - mondja Sam.

Sammel persze sem a rendőrség, sem az iskolák vezetői, de a szülők egy része sem ért egyet. Különösen azok a szülők háborodtak fel, akik gyermeke a "megszokott" módon, önerőből ugrott neki a vizsgának. Attól tartanak, jóval több gyerek csal, mint amennyiről most kiderült. Ez elveszi a többi, becsületes fiataltól a lehetőséget az egyenlő esélyeket.


Miközben a fiatalok ítélethozatala folyamatban volt, összeült New York állam Kongresszusa is, hogy megvitassa a középiskolai vizsgák során csaláson ért fiatalok büntetőtörvénykönyvét. Hatalmas a vita, rengeteg a buktató. Már önmagában az is megosztja a képviselők véleményét, hogy ez a fajta csalás valóban kimeríti-e a bűncselekmény fogalmát, vagyis a fiatalok valóban megérdemlik-e, hogy innentől kezdve büntetett előítéletűek legyenek. Amennyiben őket bíróság elé kell állítani, azonnal tágul a kör, mert velük együtt a szülők is bűntársakká válnak, mivel a pénzt ők biztosítják a csaláshoz. Bizony egy ilyen kaliberű csalás több ezer dollárba kerül. Nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy Long Island északi részéről, az úgynevezett Aranypartról van szó, ahol általában gazdag, befolyásos családok élnek. A gyerekek szinte valamennyien ügyvédek, orvosok csemetéi. Igaz, Eshaghoff néhány szegényebb fiatalnak ingyen is segítséget nyújtott, mely karitatív munkára szintén nagyon büszke. A szülők bűntársakká válása nem csekély gondot okoz a bíróságnak. A Kongresszus azonban hajlik az érettségi-felvételi vizsgán való csalás bűntettre emelésére. A döntés azonban nem könnyű. No és persze itt van még a biztonsági intézkedések, a vizsgaszigor, az ellenőrzés kérdése is, mert vajon hogy eshetett meg, hogy a vizsgabiztosok nem vették észre a hamisított diákigazolványokat? Megannyi még a megválaszolatlan kérdés.

Ameddig a kongresszus nem hoz döntést, a Long Island-i csapat még megúszta. A szolgáltatásért fizető diákok talán pótvizsgadíj ellenében újra kitölthették a teszteket, most már valóban saját kútfőből. A szolgáltatók pedig valószínűleg elfogadják a bíróság alkuját, miszerint a csalás és hamisítás, valamint okirat-hamisítás vádjáért járó pénzbüntetés mellett, középiskolában gyengén teljesítő gyerekeket kell ingyen felkészíteniük a következő felvételi időszakra.

Önöknek mi a véleménye az esetről? Fizetnének ilyen szolgáltatásért, ha tudnák, gyermekük jövője, sikeres boldogulása a tét? Vagy ez a megoldás szóba sem jöhet? S mit gondolnak, mi a helyzet hazánkban? Milyen büntetés jár az érettségin-felvételin való csalásért? S vajon ilyen eset is előfordul, előfordulhat?

(A plágiumról írt cikkünket itt olvashatják el.)

Forrás: A Tengerentúlról jelentem