Egy kandalló előtt igen jól mutat egy nyúzott jegesmedve-szőnyeg, ugye? Szépnek szép, bár a maroknyi jegesmedve-populációnak nem igazán tesz jót.
Agustina Woodgate szőnyegei viszont egyáltalán nem károsak, sem élővilágra, sem magára a környezetre, sőt. A Buenos Airesben született, egyébként Miami-ban élő és alkotó művész ugyan medvebundából készíti tarka berendezési tárgyait, de számottevő a különbség, hogy az ő medvéi sosem éltek.A művész plüssállatok műszőrméjét használja újra, hogy a segítségükkel puha, szemet gyönyörködtető és szabályos szőnyegeket hozzon létre. A darabokra szedett figurák részeit kézzel varrja egymáshoz, hogy a valamikor agyonszeretett plüssöknek új életet adjon.
Munkái egyszerre mutatnak előre és hátrafele is, mivel a gyerekkorból táplálkoznak, de újra is fogalmazzák az évek múlásával megunt gyerekjátékokat. A geometriai mintákba rendezett anyagdarabok egyúttal magukban hordoznak némi etno-vonalat is, annak ellenére, hogy az alapanyagokról ordít az iparosodás és a modern városi élet íze.
A szőnyegek nem csak a személyes gyerekkori élményekről mesélnek, hanem egy időtérképet is megtestesítenek, amely megpróbálja kiszűrni az elmúlást.