Egy felfedezés adatokat szolgáltat arról, hogy az ókori egyiptomiak milyen fontosnak tekintették a madarakat és szerepüket a túlvilágon.

Az ókori egyiptomiak az állatmúmiák szájába vagy gyomrába táplálékot helyeztek, mely azt sugallja, hogy az állatokat a halálban és talán az életben is hasonlóképpen kezelték, mint az embereket. Jelen esetben a múmiák szent íbiszek voltak.

A Journal of Archaeological Science folyóiratban publikált eredmények az első ismert példái annak, hogy táplálékot helyeztek el közvetlenül az állati múmiákban. A fő szerveket szintén eltávolították, ahogy az embereknél. Úgy hiszik, az ókori egyiptomiak meg kívánták őrizni a szerveket, hogy azok a túlvilágon is folytathassák feladatukat.



Andrew Wade, a vizsgálat vezetője szerint a tény, hogy a madarak túlvilági életükhöz is megkapták a táplálékot azt sugallja, az állatok túlvilági jóléte fontos volt azon papoknak, akik a balzsamozási szertartást elvégezték rajtuk. „Ebben az értelemben úgy tűnik, volt valamiféle egyenlőség emberek és állatok között a halálban” – tette hozzá az antropológus. „Amennyiben ez az eset áll fenn, akkor a madarakat talán az életben is nagyobb tisztelet övezte.”

Wade és csapata nemrégiben feltárt mumifikálódott, szent íbisz maradványait elemezte. Csőrében számos csigát találtak. A testeket előkészítő emberek helyezték oda a puhatestűeket. Ezt követően, nem invazív számítógépes tomográfiát alkalmaztak, hogy bepillantsanak a Yale Egyetem múzeumában őrzött íbisz múmiák belsejébe. Az egyik múmiában búzát találtak. Wade szerint a templomban nevelt madarakat valószínűleg búzaszemekkel etették, így a madarat valószínűleg táplálékkal ellátva engedték át a túlvilági spirituális utazásra.

Azonban az élet változó volt az állatok számára az ókori világban. Wade szerint a vizsgálatban szemügyre vett összes madár nyaka el volt törve, valószínűleg szándékosan ölték meg őket, talán egyfajta áldozatkánt Thoth isten számára. Akkoriban embereket is áldoztak, hogy kiengeszteljék az isteneket. Ezen madarak esetében azonban az áldozat egy nagyobb arányú művelet részét képezte. Wade magyarázata szerint „fogadalmi íbiszmúmiákat találtak Egyiptom szerte Thoth szentélyekben, emellett több tízezres vagy akár milliós számban Abüdosz, Szakkara és Tuna el-Gebel vallásos központjaiban.”

Összességében az ókori Egyiptomban az állatok élete valószínűleg még mindig hasonlatos volt az emberekéhez. Egyesek szó szerint luxuskörülmények között éltek, másokra azonban inkább bizonyos célok elérésére használt eszközként tekintettek.

Salima Ikram, egyiptológus professzor és a vizsgálat társszerzője szerint az állatok nagyon fontos szerepet játszottak Egyiptomban, isteni totemekként, táplálék- és így az élet forrásaiként, valamint nyersanyag forrásokként. Hozzátette azonban, hogy „a háziállatokat gyakran nagyon elkényeztették, ahogy napjainkban is, és ugyanolyan törődést kaptak az életben és halálban, mint az emberek.”

Ikram elmondta, a temetkezéseknél a paleontológusok az állatok mellé helyezett táplálékokat is találtak. Például a majmok mellett datolyát és jujubát (kínai datolyát), a macskák közelébe pedig néha tejet helyeztek el. Sugallata szerint az íbisz egyedülálló gondoskodást kapott, mivel Thoth-tal, a bölcsesség és írás istenével hozták kapcsolatba. "A madár testtartását, a keresgélést egyfajta kutatásnak tekintették, míg csőre olyan, mint egy toll” – mondja.

A szent íbisz valamikor a középső- kései 19. században halt ki Egyiptomban, valószínűleg a városiasodás és az élőhelyek pusztítása miatt. A madár azonban ma is megtalálható a szubszaharai Afrikában, és már betelepítették Európába és az Egyesült Államokba is. Egy új projekt keretében pedig szeretnék a fajt visszatelepíteni Egyiptomba, már legalább két kolóniát hoztak létre Luxorban és Aswanban.

Forrás: Hirado.hu