Napra pontosan 34 éve történt, hogy Roman Polanski 1978. február elsején elmenekült az Egyesült Államokból, mely tettével kezdetét vette immár több mint három évtizede tartó üldöztetése.
Polanski abban az időben a Vogue magazin francia kiadásának is dolgozott, így talált rá Samantha Gailey-re (ma már Samantha Geimer). A rendező a kislány édesanyjától kért és kapott engedélyt a fotózásra, melyre több alkalommal is sor került. A dolgok 1977. március 10-én vettek fordulatot, amikor Polanski az akkor sítúrán lévő Jack Nicholson házába vitte Geimert. A rendező a fotók kedvéért pezsgőt itatott a lánnyal, majd állítólag kábítószert is adott neki. A lány későbbi vallomása szerint eleinte hevesen tiltakozott Polanski közeledése ellen, majd mikor már nem látott kiutat a helyzetből, hagyta magát, gondolván így hamarabb vége lesz.
Geimer később azt állította, hogy nem egyezett bele a szexbe – amit egyébként a kaliforniai törvények szerint nem is tehet meg 18 éves koráig. Polanski tagadta, hogy drogot adott volna a gyereknek és azt is visszautasította, hogy ellenállásba ütközött volna.
A nyilvánosság érdeklődésével övezett per vádalkuval zárult, mivel a lányt képviselő ügyvéd nem akarta kitenni az amúgy is megviselt kiskorút a tárgyalás nyomasztó élményének. Az eredeti hat vádpontból – nemi erőszak, droghasználat, perverzió, szodómia (az amerikai jogi értelmezés szerint az orális és anális szex gyűjtőfogalma), fajtalankodás és kiskorú megrontása – csak egy váddal, a kiskorúval történő tiltott közösüléssel kellett szembenéznie, melyben bűnösnek vallotta magát. A bíróság döntése alapján Polanskinak egy legfeljebb 90 napos pszichológiai vizsgálatnak kellett alávetnie magát, melyre a Chino Állami Börtönben került sor. Polanski 42 nap után elhagyta az intézetet és az ügy visszakerült a bíróságra, ahol a vizsgálatot követően már csak az ítélethozatal volt hátra.
Egy 2008-as filmben, a Roman Polanski: Wanted and Desired-ben a rendező azt nyilatkozta, annak ellenére, hogy sem a vizsgálatot végző pszichiáter, sem az áldozat nem javasolta a börtönt, a bíró utalt arra, hogy letöltendő büntetéssel és kiutasítással sújtaná Polanskit.
A rendező ekkor döntött úgy, hogy nem várja meg, amíg csattan a bilincs és 1978. február elsején, az ítélethozatal előtt pár órával repülőre ült, majd előbb Londonba, másnap pedig Franciaországba utazott.
Polanski azóta kényesen ügyel arra, hogy csak olyan országokba utazzon, melyek nem kötöttek számára veszélyes kiadatási egyezményt az Egyesült Államokkal, így Franciaország mellett leginkább Németországban, Csehországban és Lengyelországban tartózkodik (és dolgozik).
Polanski közel egy évet töltött svájci ellenőrzés alatt, mire hosszas bürokratikus hercehurcát, vitákat és botrányt követően 2010 júliusában szabadon engedték.
Samantha Geimer saját elmondása szerint már megbékélt a helyzettel és több mint 10 éve hangoztatja, hogy Polanskit békén kellene hagyni. „Lefeküdt velem, ami helytelen volt, ez nem kérdés. Ennek ellenére szeretném, ha visszatérne Amerikába, hogy mindkettőnk számára lezárulhasson ez a nagyon kellemetlen helyzet. Biztos vagyok benne, hogy ha visszamehetne, nem tenné meg újból, amit tett. Polanski nem jelent veszélyt a társadalomra, hiszen nincs jele annak, hogy – rajtam kívül – bárkivel is hasonlót tett volna. Nem kell bezárni őt, ez az egész 30 éve történt, és már csak egy rossz emlék” – mondta Geimer egy 2003-as interjúban.
Forrás: Wikipedia
