Az anti-valentinizmus egyre népesebb követőtábora azokat az embereket gyűjti magába, akik valamilyen indoknál fogva rühellik a szerelmesek napját.

Az anti-valentinista mozgalmon belül két frakció is működik, ám itt senki nem néz rossz szemmel arra, aki mindkettőben helyet foglal. A „miért utáljuk a Valentin-napot?” kérdésre tehát két válasz létezik: az egyik szerint azért, mert már semmi másról nem szól, mint arról, hogy egyes üzletágak rettenetesen megszedik magukat a teljesen elüzletiesedett, felszínes ünnepen, míg a másik vélemény szerint elfogadhatatlan, hogy egy előre meghatározott napon, kötelező érvényűen kell kinyilvánítanunk egy másik ember iránt érzett szeretetünket, és ha ezt nem tesszük meg, akkor rossz embereként bélyegeznek meg bennünket. Ha az ettől való félelem miatt vagyunk kénytelenek olyat tenni, amihez egyébként éppen nincs kedvünk, akkor az a szabad akarat sárba tiprása, és semmi köze a szerelemhez.

Persze vannak még kisebb jelentőséggel bíró indokok is, mint például az, hogy nem szép dolog az esetlegesen éppen pár nélkül lévő emberek arcába tolni, mennyire szerencsétlenek is ők, főleg, ha nem azért vannak egyedül, mert éppen ezt szeretnék.

Azoknak tehát, akik a fenti indokok miatt vagy más ellenérzéstől fűtötten legszívesebben kifutnának a szívecskékkel tarkított őrületből, íme néhány dolog, amit már lehet, vagy legalábbis indokolt lenne ünnepelni február 14-én.

Nemzeti Óvszernap

Az Egyesült Államokban február a Nemzeti Óvszerhónap, a 14-ét magába foglaló hét a Nemzeti Óvszerhét, és Valentin-nap a Nemzeti Óvszernap. Ennek egyik előkampánya volt a anti-valentinista Anti V.D. Day nevű ünnep, mely elnevezés egy szójáték, ugyanis a V.D. takarhatja a Valentine's Day és venereal disease, vagyis nemi betegség kifejezést is.

A Nemzeti Óvszernap ünneplésének módszerét a kedves olvasók fantáziájára bízzuk – persze csak akkor, ha nem derogáló egy amerikai eredetű ünnepről megemlékezni – de azt megmutatjuk, hogy az egyik nagy óvszergyártó cég hogyan próbálta népszerűsíteni ezt a jeles napot.



A fenti képen látható, fehér trikóba és vörös szárnyacskába öltözött afroamerikai úriember nem más, mint 2011 Óvszertündére, aki New York utcáit járva több száz vulkanizált ajándékot osztott szét azoknak, akik szóba álltak vele. Az akció különdíjasa két hölgy, akik egy-egy szál virágot adtak az Óvszertündérnek a hasznos ajándékért cserébe.

Óriáskeréknap

Február 14-én ünnepelhetjük az Óriáskeréknapot, amikor ajánlott felülni egy hasonló szerkezetre, hogy eszünkbe jusson, milyen jó dolog, ha a magasból lenézve elterül alattunk a város, és hajunkba belekap a lágy szellő.

Arról nem szól a fáma, hogy honnan szerezzünk lágy szellőt a csípős februári hidegben, de akik valóban megszállottan szeretik az óriáskereket, azoknak egy sapka és egy sál talán elegendő védelmet nyújthat.

Budapesten a Vidámparkban érdemes keresni ezt a szórakozási lehetőséget, ahol a 31 méteres óriáskeréken öt percig nézegethetjük a lábunk alatt heverő Városligetet... kár, hogy erre nyárig várnunk kell, ugyanis pesti Vidámpark télen zárva van. De erre is van megoldás: a sógoroknál a bécsi Práter egész évben nyitva tart.

Aki a legextrémebb ünneplési helyszínt keresi, annak ennél valamivel messzebbre, Szingapúrba kell utaznia, ugyanis 2008 óta ott található a világ legmagasabb ilyen építménye, mely 165 méterre gördíti fel utasait.


Az Óriáskerék ünnep eredete egyébként homályba veszett, a hasonló napokhoz szükséges parlamenti vagy ENSZ-intézkedésről nincsenek nyomok, így könnyen lehet, hogy a vidámpark üzemeltetők nagy, nemzetközi összeesküvéséről van szó. Ha ez igaz, akkor az anti-valentinisták költekezés ellen érvelő csoportjának ez sem lesz a kedvence.

Epilepsziával élők napja/Nemzeti Szervdonor Nap

Hogy miért pont február 14-ét választották az epilepsziával élők napjának, arra egy igen egyszerű magyarázat van, ugyanis Szent Bálint – a szerelmesek mellett – az epilepsziások védőszentje is.

Ugyanezen a napon van a szervdonorok napja is, melyről szintén az Egyesült Államokban emlékeznek meg leginkább. Ez utóbbi azért fontosabb a tengerentúlon, mert ott előre be kell jelentkezni egy adatbázisba annak, aki engedélyezi, hogy szerveit halála után felhasználják, míg hazánkban – ha nem nyilatkozott valaki kifejezetten a donorság ellen – automatikusan átmentik használható szerveinket az arra rászorulóknak.

Bizonyára mindannyian együtt érzünk azokkal, akik súlyos betegséggel kénytelenek együtt élni, és számos család is hálás azoknak, akik révén szeretteik tovább élhetnek, ettől függetlenül nagy magabiztossággal állítható, hogy senki nem szeretne február 14-én a fenti két indok miatt reflektorfénybe kerülni.

Az eddigiek mellett számtalan olyan dolog van, amiről nemhogy lehet, de talán kellene is említést tennünk február 14-én, mégsem tette meg eddig senki.


Az egyik ilyen lehet a Nemzetközi Vámpírünnep, melynek köszönhetően újra a népszerűség fényében fürdőzhetne Magyarország. 1931. február 14-én történt ugyanis, hogy a világszerte ismert és elismert Drakula című filmet bemutatták a széles publikum előtt (a legelső nyilvános vetítés február 12-én volt New Yorkban, de országszerte csak két nap múlva került a mozikba).

Ez volt az a film, melyben Lugosi Béla megteremtette az első, világot bejáró vámpírkaraktert, büszkévé téve ezzel kis hazánkat. Az alkotás nem csak hazánkfiának különleges eleganciájú horrortehetségét reklámozta, de még nyelvünket is, hiszen a film elején Erdélyben játszódó jelenetekben több szereplő is magyarul szólal meg.

És ez csak egy ízelítő az előttünk álló számtalan lehetőségből, mely alternatívát kínál arra, hogy egy rózsaszínbe öltöztetett, szívecskékkel beborított szobában nézzünk romantikus filmeket, miközben egy kádnyi felesleges kacat és halott növény vesz bennünket körül. Persze akik szeretik a Valentin-napot, azoknak nagyon kellemes időtöltést kívánunk, és reméljük, hogy az ünneplő vámpírjelmezesek nem zavarják meg az idillt.