Megnéztük, hogy mennyi is az annyi a készülő államadósság-csökkentő koncert esetében.
A szervezők öt és tízmillió forint közötti bevételre számítanak, hiszen a jegyárak igen baráti, 2012 forintba kerülnek majd úgy, hogy a 14 év alattiak ingyen bejöhetnek. A kicsikkel érkezőktől azt kérik, hogy a gyerekek nevében ajándékcsomagokkal segítsék a Máltai Szeretetszolgálat munkáját.
A koncerten a magyar könnyűzenei paletta számos kiválósága megjelenik majd.
A szervezők és a fellépők tisztában vannak vele, hogy a koncert várható bevétele elenyésző a felhalmozott adósságunkhoz képest, de arról nem esett szó, hogy egészen pontosan milyen arányban is járul majd hozzá a kezdeményezés szorult helyzetünk javításához.
Szerkesztőségünk több tagja is kíváncsi volt erre, így rövid számolgatásba kezdtünk, és megdöbbentő eredményekre jutottunk. Ugyan a most következő adatok aligha állnák meg a helyüket egy hivatalos statisztikában, de a nagyságrendeket kiválóan érzékeltetik.
2010-ben az ország államadóssága kb. 22.700 milliárd forint volt – remélve, hogy nemsokára újra ennyi, illetve ennél kevesebb lesz ez a szám –, ezt vettük alapul.
Nagyon bízunk abban is, hogy az Összefogás koncert bevétele a szervezők által becsült felső határához közelít majd, így koncertenként tízmilliós bevétellel számoltunk.
Ebből kiderül, hogy ha a magyarok kitartóan járnak összefogni, akkor 2.270.000 koncertre lenne szükség ahhoz, hogy a teljes adósságot összebulizzuk.
Feltételezve, hogy koncert két órán keresztül zajlik, és szünet nélkül váltják egymást a nézők és a zenekarok, akkor 189.166 napon, vagyis kb. 518 éven keresztül szólna folyamatosan a zene Magyarországon.
Tételezzük fel, hogy egy vagy több nagyon jószívű, világhírű zenekar úgy dönt, hogy felvállalja ezt a nehéz feladatot, és hasonló időbeosztásban, a Puskás Ferenc Stadionban állnak neki a problémamegoldásnak. 15.000 forintos átlag jegyárral és 50.000 fős kapacitással számolva, nekik már valamivel kevesebb mint 7 év alatt sikerülne összeszedni a pénzt, miközben több mint másfél milliárd jegyet kellene eladni, hogy minden koncert telt házas legyen.
Ha megelégszünk egy koncerttel, és úgy döntünk, hogy inkább kifizetjük az egészet zsebből, akkor a Magyarországon élő kicsit kevesebb mint tízmillió embernek fejenként közel 2.4 millió forintot kellene beadni a kasszába.
Ha a Kárpát-medence 15 milliós magyar lakossága kollektíven úgy dönt, hogy segít az anyaországon, akkor már kb. másfél millióból meg is oldható az egész hercehurca.
Azt is szépen ki lehetne számolni, hogy meddig enne a teljes magyar lakosság csak zsömlét, ha minden zsömle után 10 forint menne az államkasszába, de a pékek egyelőre még nem jelezték, hogy hasonlóan nagyra értékelendő gesztust terveznek.
A koncertezésnél és a sütögetésnél azonban van egy sokkal komolyabb gépezet is, amivel nemhogy fél évezredet, de még egy évet sem kellene várni arra, hogy a súlyos hitelektől megszabaduljon kicsiny hazánk, ez pedig nem más, mint a háború.
Az Egyesült Államok 2003-ban szállta meg Irakot és kilenc évig ott is maradtak. Óvatos becslések szerint a háború teljes költsége kb. 3.000 milliárd dollárral terhelte meg az USA gazdaságát. Ez megközelítőleg 660.000 milliárd forint a kilenc év alatt. Ha a hadakozást felfüggesztették volna addig, amíg összejön Magyarország adóssága, akkor nem 518 évig, nem 7 évig, hanem mindössze 113 napig állt volna a hadigépezet. Ha nem szökőévről beszélünk, akkor egy január elsejei leállást követően már április 24-én gördülhettek volna tovább a tankok, mi pedig a nyakunkon lógó pénzügyi igától felszabadulva, mosolyogva nézhettünk volna a kellemes tavaszi napfénybe.
Természetesen hiú ábránd, hogy bármely más nemzet fogja megoldani a problémáinkat, főleg nem egy olyan ország, melynek saját államadóssága közel 150-szerese a miénknek, de az tagadhatatlan, hogy az adatok érdekesek és beszédesek.
Ugyan az Összefogás koncert valóban csak egy csepp a tengerben, de üzenete igenis szép, becsülendő és nemes. Ha az nem is adatik meg, hogy hazánk nehézségeit egycsapásra megoldjuk, arra mindenféleképpen jó, hogy a résztvevők eltölthessenek pár órát szórakozással, és legalább addig ne a dollár- és eurómilliárdok hiányának nyomasztó következményeivel foglalkozzanak.
Menjenek el minél többen, mindenkinek jó szórakozást, a fellépőknek pedig egy kalappal!
