Szex pénzért mindig volt, van és lesz is, amíg férfiak élnek ezen a bolygón – és ezért, természetesen, csak ők a felelősek.

Legalábbis ezt próbálja meg elmagyarázni nekünk Malgoska Szumowska új filmje, az Elles, amely könyékig mászik a párizsi középkorú urak szexuális szokásaiba.

A történet szerint a francia Elle újságírója, egy jól szituált, kétgyerekes családanya az egyetemista prostituáltakról ír cikket, és ebben két fiatal párizsi lány segít neki, akik kertelés nélkül mesélnek el minden szaftos történetet. A Juliette Binoche által alakított Anne egyre inkább belemélyed a témába, és a végén már maga sem tudja, mit gondoljon a lányokról, akik épp olyan férfiak piszkos fantáziáit váltják jó pénzért valóra, mint az ő mintaférje.



Ahogy Anne alászáll egy olyan világba, amihez semmi köze sincs – sem a pénztelenséghez, sem pedig a szexuális vágyak őszinte megéléséhez –, hirtelen a saját életét is egy teljesen más nézőpontból szemléli, és rájön arra, mennyi szépséghibája is van a párizsi felső-középosztálynak.

A cselekmény tehát nem a legbonyolultabb: adottak a pénzért szexelő, hamvas lánykák, akiket az élet ilyen-olyan módon pénzszűkébe sodort, ám ők nem hajlandóak szegényen élni. Ha szét kell tenni a lábukat, hogy előrébb jussanak a ranglétrán, megteszik, sőt, állításuk szerint még élvezik is. Annyi lóvét gombolnak le a saját elfojtott perverzióik között vergődő, színes-szagos-gazdag férfiakról, amennyit csak akarnak, de ha tűrni kell, hát tűrnek összeszorított foggal. Mindent a pénzért.

A sztorit neszelő, kíváncsi és önmagát pártatlannak beállító újságíróhölgy pedig fokról fokra csúszik bele a lányok vad és ösztönök uralta világába, hogy a cikk megírása kapcsán kimondhassa: a társadalom felelős azért, hogy ilyenek megtörténhetnek. Viszont őt épp ez a rádöbbenés emeli ki a társadalmi rétegéből, mert egy pillanatra úgy tűnik, nem akar belenyugodni ebbe a helyzetbe – ám a kezdeti és rövid feminista lelkesedés úgy illan el belőle, ahogy érkezett.

A film realistán mutatja be a legkülönfélébb szexuális aktusokat, kellemestől a fájdalmason át a megalázóig, ám ezekkel a képekkel mindig távolságot tart. A lányok és Anne viszont mindig uralják a csak róluk szóló képsorokat, a sok közeli felvétel pedig egyenesen belerántja a nézőt a levesfőzésbe, a vodkázásba és a rutinszerű önkielégítésbe.

A kicsit megereszkedett Juliette Binoche szépen és méltósággal alakítja az életet gyakorlatilag kívülről szemlélő családanyát. A két fiatal lány, Anais Demoustier és Joanna Kulig pedig épp ilyen ügyesen győznek meg minket arról, hogy csak a körülmények áldozatai, és amennyire tűnnek számító kurvának, annyira hitelesek naiv és visszafogott diáklányokként is.

Alapvetően a filmmel nem lenne semmi baj, ha nem lennének benne túl hosszúra nyújtott üresjáratok és hangulatképek, amiktől csak unalmasabbá válik, súlyosabbá nem. A kérdés maga az: hogy ki a felelős az ilyenfajta lukakba tömött pénzért. Egyértelmű válasz viszont nem érkezik.