A hősök köztünk járnak, vagy ne ítélj elsőre, netán mindenkinek lehetnek rossz napjai, tartja több mondás/közhely.
Bechet Benjamin fotográfus sorozata, az I Am Winnie the Pooh, vagyis az Én vagyok Micimackó ezeknek az unalomig ismételgetett mondatoknak próbált meg látványt teremteni. Az ablakmosó Pókember, a benzinkutas Batman, a strichelő Hófehérke és a virágárus Donald kacsa azzal a számtalan rejtett réteggel szembesítik a nézőt, amelyek egy ember személyiségét alkotják.A marginális élethelyzetekbe, lenézett és kellemetlen munkakörökbe kényszerített mesehősök lecsúszott státuszukban hirtelen elveszítik mindazt a varázst, amit birtokoltak – és amely csak különleges helyzetüknek köszönhetően alakítottak ki köréjük.
Ám a sorozat nem csak az a legendás alakok átértelmezését tűzte ki céljául, hanem azon is elgondolkodtat, hogyan határozzák meg magukat a hétköznapi emberek a többiek véleményére alapozva – vagy azon, hogy mennyire nem az határoz meg minket, hogy milyen munkát végzünk.