Berlinben tartott felolvasást csütörtökön Nádas Péter a Párhuzamos történetek németországi megjelenése apropóján.
A csatorna a felolvasást és a hozzá kapcsolódó beszélgetést szombaton sugározza felvételről.
A szerzővel a nagyjából 70 fős német közönség előtt Tilman Krause kritikus és Joachim Sartorius költő, prózaíró, esszéista beszélgetett a regényről, amelynek első kiadása Magyarországon 2005-ben, Németországban idén februárban jelent meg. Mindketten kiemelték, hogy a Párhuzamos történetek a magyarországi polgárság leépülésének és felszámolódásának nosztalgiától mentes, kegyetlen, ám igen szórakoztató történetei.
Krause kiemelte, hogy a rendkívül hosszú könyv „megdolgoztatja” az olvasót, de nagy élménnyel jutalmazza azt, aki megküzd vele. Megjegyezte: elfogultsággal fordult a műhöz, mert nagy kedvence az Emlékiratok könyve, a szerző előző nagyszabású munkája is. Az új regényt két hónap alatt olvasta el, de megérte a fáradtság a „sűrű, koncentrált” anyaggal.
Sartorius hangsúlyozta egyebek között, hogy a könyv nemcsak a párhuzamosságokat, hanem az átmeneteket, egymásra rakódó rétegek is „mesterien ábrázolja”, és szakít minden konvencióval, amelyre a 19. századból és a 20. század elejéről származó regényekre kondicionált olvasó hozzászokott. „Az első néhány fejezet így frusztráló”, de ha sikerül belemerülni, akkor magával ragadó az alkotás, amelynek a szerkezete az élethez hasonlóan maga a káosz.
Nádas Péter mindenekelőtt azt emelte ki, hogy a 18 évig készült művében a „modernitás két csúcsteljesítményén, a pszichoanalízisen és a bauhaus építészeten” keresztül próbálta bemutatni a polgári életforma pusztulását, amelyhez maga a polgári réteg is nagyban hozzájárult. Az 1728 oldalas regény Christina Viragh fordításában a Rowohlt kiadónál jelent meg.
Forrás: MTI
