"Letartóztatásom, majd szabadon bocsátásom sok mindent megmutatott számomra a Kínában folyó küzdelemről."
A tárlat kapcsán a Le Figaro Pekingben interjút készített a művésszel, akit a kínai hatóságok 2011-ben három hónapig indokolás nélkül őrizetben tartottak, majd szabadon bocsátottak és adócsalással vádoltak meg – amit ő vitat.
Aj Vej-vej elmondta a francia lap tudósítójának, hogy apja életét átgondolva fiatal kora óta igyekezett megérteni, hogy mitől fél annyira a kínai hatalom – és arra a következtetésre jutott, hogy a szólásszabadságtól tart a leginkább, mert az minden független gondolat alapja. „Ennek a szabadságjognak az elfojtása a hatalom létezési módja, számára ez az egyedüli esély a túlélésre.”
A művész apja költő volt, aki Párizsban az 1930-as években kezdte pályáját. Amikor visszatért Kínába, a Kuomintang bebörtönözte, szabadulása után pedig a kommunista forradalomhoz csatlakozott. Ám ez a hatalom is lesújtott rá, húsz éven át az ország északnyugati részén fekvő Hszincsiang (Xinjiang) tartományba deportálta.
„Ezekben a száműzetési táborokban nőttem fel. Nagyon fiatalon megtapasztaltam társadalmunk embertelenségét, és láttam, hogyan vezetett a radikális kommunista ideológia oda, hogy szinte mindenkit büntetések sújtottak.”
A jelenlegi kínai helyzet, hangoztatja Aj Vej-vej, „nem kielégítő” és ez arra készteti, hogy a jövőre gondoljon. Ha Marcel Duchamps, a francia avantgárd festő úgy fogalmazhatott, hogy „nincs megoldás, mert nincs probléma”, a kínai művész megfordítja a gondolatot: „Az én szememben vannak megoldások, mert létezik egy probléma.”
„A totális művésznek totális élete van, amelynek során meg kell ragadnia a történelmi pillanatokat, az ember küzdelmét. Ma, önálló egyénként, független a gondolkodásom. A technológia fejlődésével szép kifejezést tudok adni gondolatomnak és széles körben tudom terjeszteni is. Ez új dolog, erre még soha nem volt példa a történelemben. Az internet valóságos csoda az egyéni és a társadalmi szabadság szempontjából. Az erős kisugárzáshoz ma már nem kell valamelyik hatalmas családhoz tartozni, nem kell kiváltságos pozíció vagy erős pénzügyi támogatás. Ma az az erő, ha az ember magányos. Az ember igazi hatalma önmagából ered” – fogalmazott a művész.
A letartóztatást „erős tapasztalatnak” nevezte Aj Vej-vej. „Minden szabad gondolatot próbának kell kitenni. A bilincs hidege a legerősebb realitás. Még intenzívebben átéreztem, milyen értékes a véleménynyilvánítás szabadsága és mennyire tart a hatalom ettől a szabadságtól. A történtek nem csökkenthetik elkötelezettségemet, mert mély belső meggyőződésem, hogy az élet szépsége nem létezhet szólásszabadság nélkül. Ez nem a művész választása, hanem emberi szükséglet.”
A kínai hatalommal való további kapcsolatát firtató kérdésre válaszolva Aj Vej-vej elmondta, hogy Pekingben követnie kell a személyére vonatkozó rendelkezéseket. Nincs joga elhagyni a várost (az intézkedés jelenleg június 22-ig van hatályban – jegyezte meg a párizsi lap szerkesztősége). Elvileg nem nyilatkozhatna még a Le Figarónak sem - jegyezte meg a lap tudósítójának a művész, de hozzáfűzte, hogy azért visszakapott „egy kis szabad teret.”
„Élek, harcolni akarok. Úgy érzem, hogy egy fázisban vagyok az 1980-as és 1990-es években született fiatalokkal, és büszke vagyok külföldi elismertségemre, csak éppen ma nagyobb felelősség nehezedik rám.”
Aj Vej-vej szerint ma a kínai művészek és értelmiségiek a végletes ellenőrzés körülményei között élnek a cenzúra és az igazságszolgáltatás vonatkozásában, sok ítélet születik egyszerűen valamilyen vélemény, vagy akár egy vers miatt, ez aligha lehetne már rosszabb. „Hosszú távon azonban, különösen szabadulásom óta, optimista vagyok. Országunk változni fog, jobbá válik, ezt senki sem akadályozhatja meg. Ez a kínai történelem logikája” – hangoztatta az öntörvényű kínai kortárs művész, aki mára a Le Figaro megfogalmazása szerint „a szabadság jelképévé vált.”
Forrás: MTI
