Az elmúlt ezer évben az európaiak olyan, a nemiséget szabályozó törvények szerint éltek, amelyek a legszigorúbb mullah jóváhagyását is elnyerték volna. Angliában a XIII. és XVI. század között a házasságon kívüli szexet olyan szigorúan ítélték meg, hogy az egyházi bíróságokon zajló perek 90 százaléka paráznaságról, házaságtörésről, szodómiáról és prostitúcióról szólt. A büntetések gyakran kegyetlenek voltak.
Amikor a XVI. század közepén elkezdődött a reformáció, a tiltott szex kigyomlálásának vágya még magasabbra hágott. Új, kíméletlen törvényeket fogadtak el, például azt az 1534-es rendeletet, amely főbenjáró bűnné nyilvánította a szodómiát. A kánonjog 1552-es felülvizsgálata után a házasságtörőket életfogytiglani börtön vagy száműzetés fenyegette. A szexuális bűncselekményt elkövetőket gyakran megkorbácsolták, nyilvánosan megszégyenítették, sőt tüzes vassal megbélyegezték.
Az a korai modern Angliában elterjedt nézet, amely szerint a szexualitás üldözése fontos a helyes társadalmi rend fenntartása szempontjából, nem áll messze a mai konzervatívabb mohamedán országokban elterjedt állásponttól. Részben a vallásban gyökerezett, és a pokol tüzétől való félelem táplálta. A patriarchális szemlélet is hozzájárult, amely az apák vagy férjek tulajdonának tekintette a nőket. Ha egy nő idegennel létesített nemi kapcsolatot, a családja úgy érezte, hogy bűnt követtek el ellene.
A The Economist brit hírmagazin összeállítása szerint voltak gyakorlati megfontolások is, amelyek e nézetet erősítették. A befolyásos családoknál egy törvénytelen gyerek születése felforgatta az öröklés rendjét. A szegények törvénytelen gyerekeit a közösséget sújtó tehertételnek tekintették, és állandó volt a félelem a prostituáltak terjesztette nemi betegségektől. Mindenkinek kötelessége volt, hogy küzdjön a szörnyű következményekkel járó illegális szex ellen. A tilalom, a korlátozás hatékony volt, mert az emberek többsége falvakban vagy kisvárosokban élt, ahol ismeretlen volt az elkülönülés másoktól.
Száz évvel később a dolgok hirtelen változni kezdtek. "A XVIII. század közepére a nemi erkölcs Angliában (és Európa nagyobb részén) forradalmi változáson ment keresztül" - írja Faramerz Dabhoiwala oxfordi történész, aki az utóbbi húsz év nagy részét e téma tanulmányozásával töltötte.
Ez a változás sokkal drámaibb volt, mint bármi, ami 1963-ban történt, amikor Philip Larkin költő szerint "a nemi érintkezés elkezdődött".
Kevesebb mint száz évvel azután, hogy a puritán New Englandben házasságtörésért kivégeztek egy Mary Latham nevű fiatal nőt, sok ember már úgy gondolt a szexre, hogy attól néhány mai olvasó elpirulna szégyenében. A gazdagok és hatalmasok büszkén és nyíltan mutogatták szeretőiket. A buja pletykákra éhes közvélemény éberen figyelte az előkelő körökben mozgó kurtizánok (például a híressé vált és sokszor megénekelt Kitty Fisher) életét, és a pornográfia széles körben hozzáférhetővé vált.
De miért következett be a változás?
A XVII. század második felében indult meg a szélsőséges puritanizmus visszaszorítása, különösen a felsőbb osztályok körében, amelyeket zavartak a bírósági eljárások. De mint Faramerz Dabhoiwala megállapítja, az első szexuális forradalomnak összetett és többféle okai voltak. Attól, hogy sok ember költözött be a nagyvárosokba, nehezebbé vált érvényt szerezni a hagyományos erkölcs előírásainak, miközben a nyomtatott média rohamos fejlődése hozzájárult az új eszmék terjedéséhez - ráadásul a sajtó ki is használta a szexualitás iránti kéjes érdeklődést. A felfedezéseknek is megvolt a maguk hatásuk, mivel az utazók a megszokottól alaposan eltérő szexuális kultúrákról hoztak hírt.
A fő tényező azonban Dabhoiwala szerint a vallási tolerancia és a nonkonformizmus terjedése volt, amely aláásta az egyház tekintélyét, és elősegítette, hogy az emberek személyesebb ügyként tekintsenek az erkölcsre.
Az odaadó anglikán hívő és meggyőződéses tory Samuel Johnson, a híres költő, esszéíró és lexikonszerkesztő sokak véleményét fogalmazta meg 1750-ben, amikor azt írta, hogy "mindenkinek saját lelkiismerete szerint kell szabályoznia cselekedeteit". Közeli barátja és titkára, James Boswell nem sok bűntudatot mutatva feljegyezte gyakori találkozásait prostituáltakkal, illetve tűnődéseit a poligámiáról. Ő és sok kortársa "bizonytalan dolognak" tekintette az erkölcsöt. Az 1732-ben létrehozott skóciai Beggar's Benison klub felső középosztálybeli tagjai nyilván semmi rosszat nem láttak abban, hogy olyan összejöveteleket rendeztek, amelyen sokat ittak, énekeltek, meztelen nőket ölelgettek és önkielégítést végeztek.
Helytelen volna azonban a XVIII. század végi, a nemiséggel kapcsolatos magatartásban saját nézeteink és viselkedésünk prototípusát látni.
A szexuális szabadságot többnyire a tehetősek élvezték. Általánosan elfogadott nézet volt, hogy miközben a férfiak esetében a szexuális kalandvágy "természetes", a nők természetüknél fogva erényesebbek (ami tökéletes ellentéte annak a korábbi hitnek, miszerint a nők kéjvágya nehezebben kontrollálható, mint a férfiaké). Úgy gondolták tehát, hogy a nők sebezhetőbbek, jobban ki vannak téve a férfiak csábításának, főleg az olyan romlott alakokénak, akik kerítőnők segítségével rontják meg az ártatlanokat.
William Hogarth 1732-ben keletkezett metszetzorozata, Az aranyifjú útja igen népszerű volt, akárcsak Samuel Richardson moralizáló regényei, a Pamela és a Clarissa. A prostituáltak száma Londonban mértani haladvány szerint nőtt, de nem annyira romlott sziréneknek tekintették őket, mint inkább a férfiak kéjvágya áldozatainak, akik nem büntetést, hanem sajnálatot érdemelnek - és amikor csak lehetséges, segítséget a jó útra téréshez a jótékonysági szervezetektől.
Forrás: MTI
