Filmjeivel történelmet írt, azt azonban kevesen tudják róla, hogy szállodákat is épít. Régi épületeket ment meg, és alakít ki bennük elegáns lakosztályokat. Francis Ford Coppola a napokban abban a dél-olasz városkában nyitotta meg legújabb szállodáját, amelyből nagyapja, Agostino 1904-ben vándorolt ki Amerikába. A rendező vallja, megnyitni egy hotelt nagyon is sokban hasonlít egy filmforgatáshoz.
"A filmekhez nélkülözhetetlen egy nagy ötlet. Aztán már minden a megvalósításhoz és a részletekhez szükséges megfeszített odafigyelés kérdése" - magyarázza. A neves rendező Bernaldában, a Jón-tenger partjánál fekvő városkában nyitotta meg új szállóját, a Palazzo Margheritát. Ebben az esetben az ötlet egy 19. századi villa volt, amelyet évszázadok patinája lepett be. Aztán jöhetett a milliónyi részlet, hogy 21. századi hotel válhasson belőle. "Egy filmben a közönség a részletekre figyel, egy szállodában minden a vendégek élményévé válik."
A Palazzo Margherita hatévi előkészület után nyitotta meg kapuját március elején, vagyis tovább készült, mint Coppola egyik leghíresebb műve, az Apokalipszis most. A rendező a munkálatok minden szakaszából kivette részét."Szeretek döntéseket hozni - mondja a Financial Times című lapnak adott nyilatkozatában, majd részleteket is elárul: ő választotta a porcelánokat, az evőeszközöket, de még arról is ő határozott, mi legyen a minibárokban. - "Nem az az ember vagyok, aki csak a nevét adja a dolgokhoz." Bernaldáról már gyerekkora óta álmodozott, a városkáról szóló mitikus történeteket hallgatva nőtt fel. "Bernarda bella, nagyapám így emlegette. Úgy képzeltük, olyan az a hely, mint a musicalbeli Brigadoon, az elvarázsolt skót falu". A rendezőnek azonban az utóbbi időben nem sok alkalma volt nagyapja történetein töprengeni, a szálló minden idejét lefoglalta. A megnyitó előtt még instrukciókkal látta el a konyhai személyzetet, miként tegyék még ízletesebbé a csirkéből, gombából és rusztikus olasz kolbászból álló "New York-i maffia fogást". "Több rozmaring, egy kevés oreganó és némi articsóka kellett még bele, a salsiccia seccát pedig vékonyabbra kellett szelni". A vendégek még a tálaláskor is Coppola ízlésével találkoznak, a rendező ugyanis végül úgy határozott, hogy agyag helyett fémtálon kell kivinni a fogást. De ő választotta ki a zuhanykabin ajtaját is, a hotel monogramjának vésete pedig nem egyezett ízlésével, finomítani kellett rajta.
Coppola szereti, ha rendben mennek a dolgok. Szavai szerint szüntelen megbánást érez amiatt, hogy A keresztapa első két részében a családfőt Don Corleonénak szólítják, noha Don Vito lett volna a helyes. A Don ugyanis a családnevet váltja ki azoknál, akik kiérdemelték ezt a megszólítást. A Palazzo Margheritához visszatérve a rendező bevallja, nagy öröm számára, hogy Dean Tavoularis, az Oscar-díjas látványtervező - akivel 1972-ben dolgozott együtt - most is "kéznél volt", és még azt is megmondta, hová kell tenni a borotválkozó tükröt a fürdőszobában. "Deannek kiváló szeme van ezekhez" - dicséri barátját.
A dél-olasz villában kialakított hotel az amerikai művész ötödik és egyben legelőkelőbb szállodája. Az elsőt, a Blancaneaux Lodge nevűt még 1993-ban nyitotta Beliz őserdejében. Az épület előtte 11 évig a Coppola család üdülőjeként szolgált. Nem sokkal később a Turtle Inn-nel bővült a rendező nevével fémjelzett szállodák sora. Coppola választása megint csak Belize-re esett, de immár egy tengerparton álló épületet választott. Belize után jött a szomszédos Guatemala és a La Lancha. "Mindegyikben megszálltam, és még mindig az általam ismert legkedvesebb helyek között tartom számon őket. Egyszerűek - nincs telefon, tévé, de még légkondicionáló sem -, rusztikusak, illeszkednek a természetbe és dekorációjuk is ízléses" - sorolja. Negyedik szállodáját Buenos Airesben nyitotta meg, a Jardin Escondido hat szobával várja a vendégeket.
Elődeivel szemben a Palazzo Margherita valóban olyan, mint egy palota. A ragyogó belső terek Jacques Grange, a New York-i Mark hotelt nemrégiben újraálmodó szakember munkáját dicsérik. Grange tervei alapján újult meg a Róma közelében lévő Castelli Romani több barokk kastélya is. A szálloda falait új falfestmények, eredeti freskók és csillárok, külön a palotába tervezett burkolatok és marmorino, valamint márványporból készült stukkók díszítik. Egy világ választja el ezt attól a szerény háztól, ahol Coppola megszállt, amikor 1962-ben először ellátogatott Bernaldába nem sokkal azután, hogy diplomát szerzett a Kaliforniai Egyetem filmiskoláján. Épp elnyerte a Samuel Goldwyn írói díjat, és az addig csóró fiatalember hirtelen 2600 dollárral gazdagodott, sőt még állást is kapott: Roger Corman Európában forgó filmjében lett hangosító. "Így hát persze vettem egy Alfa Romeo Giulietta Spidert, amelyet a milánói gyárban kellett átvenni. Amikor készen lettünk a filmmel, komppal Brindisibe mentem, onnan pedig a fürge kis sportkocsimmal Bernaldába" - emlékszik vissza. A városkában rátalált nagyapja unokafivérére, majd sok más rokonára is, és immár fél évszázada tartó kapcsolat fűzi a településhez. "A keresztapa után rendkívül népszerű lettem Olaszországban, a város díszpolgárává választottak. Ünnepséggel tisztelegtek előttem"-idézi.
Bár nagyon jól érezte magát nagyapja szülővárosában, sokáig nem gondolt arra, hogy házat, arra pedig végképp nem, hogy egy lerobbant villát vegyen ott. Egészen addig, míg 2005-ben Bianca Margherita, a villát generációkkal ezelőtt építő olívaolaj-mágnás leszármazottja meg nem kérdezte tőle, hogy nem akarja-e megvásárolni. "Biztosan baleknak nézett" - mosolyog a rendező. Ösztöne azt súgta, mondjon nemet, aztán Michele Russo színész, a város szülötte, aki szerepelt A keresztapa harmadik részében, felhívta figyelmét arra, hogy a kormány támogatást ad olyan déli fejlesztésekhez, mint amilyen egy hotel kialakítása is. "Terveket dolgoztunk ki, megvalósíthatónak láttuk, így hát pályáztunk. A beruházás persze kinőtte magát, sokkal nagyobb és bonyolultabb lett, mint azt valaha képzeltem" - magyarázza.
"Örökségvédelmi okok miatt nem engedték, hogy medencét építsek a kertbe, így hát vennem kellett még földet a szomszédban, hogy lehessen medence - említi. Falakat kellett megerősíteni, mennyezetet renoválni, ajtókat áthelyezni.Felszedtük az eredeti burkolatot, megszámoztuk, felújítottuk, majd visszatettük őket az újonnan beszerelt padlófűtés fölé." Az ígért kormánytámogatások viszont nem jöttek, a rendező dühös is emiatt. "Úgy érzem, az olasz kormány tartozik nekem, mert én a szabályok szerint játszottam" - húzza alá.
A viharok ellenére a hotel fantasztikus lett: barátságos, sokkal inkább egy otthonhoz, semmint rideg szállodához hasonlít. Nem hivalkodó, a homlokzaton még csak jelzés sem utal arra, hogy Coppola hoteljébe térnek be az emberek, pusztán a házszám, a 64-es áll a kapu felett. A tömör fából készült magas kapuba elegáns ajtót vájtak, aki belép, egzotikus kertben találja magát: pálma- és fenyőfák, olíva, füge és citrom fogadja a látogatókat. A Palazzo Margheritának mindössze kilenc lakosztálya van, hat a villában, három a kert déli részében álló egykori istállóban. Nincs hagyományos értelemben vett étterem, a vendégek egy 12 fős asztalhoz ülve kaphatnak ételt a téglákkal kirakott konyhában. A fogásokról két helyi asszony, Filomena és Enza gondoskodik: előételekkel, gazdag levesekkel, tésztával, hússal és halételekkel várják a látogatókat, akik természetesen a házilag, tán épp a legfinomabb ricottából készített desszertekről sem maradnak le. A konyha helyett persze az udvaron, de akár a nagyszalonban, a szobákban vagy azok teraszán is felszolgálják az ételeket, ha a vendégek úgy kívánják.
A szállodában két bár is van, egy intimebb hangulatú a vendégeknek és egy nyilvános, amelynek saját bejárata van az utca felől. Utóbbiban pizzát is felszolgálnak, a falakat pedig színészek és a filmművészet más képviselőinek portréja díszíti. Azoké, akik a Cinecittában forgattak Róma peremén. Coppoláé nincs közöttük. Filmjei sem szerepelnek a hotel több mint 30 darabos olasz vagy Olaszországban forgatott filmgyűjteményében, amelyet minden szobában feltöltöttek a televíziókra. Vannak viszont borok Coppola kaliforniai pincészetéből, de helyi - basilicatai és pugliai - nedűk is, és a provence-i Chateau Thuerryből ugyancsak érkeznek palackok. A Chateau Thuerry Sofia Coppola apósáé. Nincsen spa fürdő, se edzőterem, cserébe viszont a Jón-tenger alig 15 kilométerre fekszik homokos tengerpartjával. A hotelnek nemsokára saját strandja lesz a parton, ahová saját fuvarokat szervez majd. Nincs messze egy másik lídó, a Metaponto sem. Húsz percnyi autóút után a vendégek a Krisztus előtt 600 környékén a görögök által alapított kolónián találják magukat, ahol Pitagorasz fejében szöget ütött híres tétele.
Bernalda önmagában kevésbé vonzó: az azóta eltelt egy évszázadban, hogy Coppola nagyapja a bella, azaz a szép jelzővel illette, megkopott a fénye.Mindazonáltal így sem szürke. Megér egy misét például a 15. századi aragóniai kastély, és van néhány tetszetős temploma is. Coppola szerint a városka az "igazi, az autentikus Itália, Olaszország, amilyen egykor volt". A rendező dicséri a település éttermeit, ünnepeit, a "lassú" életet, amely távol esik az emberiség zajától. "Más világ ez, amelybe varázskulcs nélkül nem lehet belépni" - írta memoárjában a városkáról Carlo Levi olasz festő, író. Don Francis és a Palazzo Margherita vendégei azonban úgy érezhetik, megkapták ezt a kulcsot - éjszakánként legkevesebb 360 euróért.
Forrás: MTI
