Kabos Gyula 1887. március 19-én született, viccein még mai is mindenki ugyanolyan jóízűen nevet.
A magyarok kedvenc humoristája, a Hippolyt, a lakáj Schneider Mátyása a hagymát is hagymával eszi, a vendéget ingujjban fogadja, a masszőrt pedig mindennap járatná, ha tudná mit is jelent a szó. A „magyar Chaplin” színházigazgatóként és rengeteg társulat oszlopos tagjaként is ismert. Számos elfoglaltsága mellett aktív közéleti szereplő is volt.Filmes pályafutása első nagy sikereit a korai hangosfilm térnyerésével egyidejűleg szerezte, ugyanakkor - saját véleménye szerint - éppen emiatt bukott meg a Fővárosi Művész Színház (ma Budapesti Operettszínház) direktori posztján.
Első nagy sikerét az 1931-es Hippolyt, a lakáj hozta, majd 1934-ben a Meseautóval végleg beírta magát a filmtörténetbe. Magát jó humorú, megnyerő embernek tartotta, egy interjú alkalmával a kérdésre, hogy milyennek véli a komikus-létet, így válaszolt: „Ne vegyék szerénytelenségnek, ha azt mondom, hogy fennkölt hivatás. Nincs szebb feladat annál, mint a csüggedt, szomorú, gondterhelt embereket felderíteni. Mindenesetre nagyobb embernek tartom a komikust, aki elfeledteti a napi gondokat, mint azokat, akik a bajokat okozzák. Csodálatos, hogy mostanában az utóbbiak sokkal jobb pozícióban vannak.”
A 30-as évek vígjátékainak kispolgára ott volt az Operában meg nem is,udvarol is meg nem is, hol házsártos apát játszik, hol pedig hős szerelmest, kémkedik, füllent, csomót köt, de hogy minek? Ő sem tudja. Kabos Gyula neve a mai napig sokat jelent, ugyanúgy ahogy az öregek sem felejtik, úgy a fiatalok is ismerik munkásságát.
Rozmaring (1938)
A papucshős (1938)
A kölcsönkért kastély (1937)
Maga lesz a férjem (1937)
Pesti mese (1937)
Lovagias ügy (1936)
Budai cukrászda (1936)
A címzett ismeretlen (1935)
Ez a villa eladó (1935)
Az okos mama (1935)
A csúnya lány (1935)