Mániákus folyóirat-szerkesztő, kommunista, képzőművész, a magyar avantgárd vezéralakja, a képzőművész, író, költő, műfordító – Kassák Lajost sok kategóriába besorolhatnánk, de leginkább a szabályok áthágása jellemző rá. Állandó aktualitása és hatása mellett ma kiemelt jelentőséget kap. 1887. március 21-én, 125 éve született.
A Tanácsköztársaság írói szervezetének tagja volt, de végül a bolsevik irányzattól távol maradt, baloldaliságát azonban egész élete során megőrizte. A művész és a társadalomért felelős ember állandóan egy fogalomként létezett számára, és próbálta önmagában megvalósítani ezt a képzetet. Saját magát és művészetét két szóval jellemezte: a „szocialista ember”.
A huszadik század eleje, a kor, amelyben élt, egybeesett a munkásosztály törekvésivel. Ő ezzel egy időben a művészet forradalmát próbálta megvalósítani. Ehhez kapcsolódik a számos határozott koncepciójú és egyszavas című folyóirat (Ma, Tett, Munka), amelynek egy személyben volt kiadója és szerkesztője, és amelyeket sorra tiltottak be, és indítottak újra.
A képversei amellett, hogy szintén az avantgárd hatását mutatják, érdekes rejtvények is. A vers, ami nemcsak a szavaival gyakorol hatást, hanem a kinézetével is. Irodalom és képzőművészet egyben. Teljesíti a modern művészettel kapcsolatos elvárásainkat: nem szab korlátokat, mindenki azt lát bele, amit szeretne. A fent látható két leghíresebb képvers lehetséges címei: „Este biztosan várlak a kapuban” és „15 alatt mindenki lenyeli emlékeit”. Vagy esetleg Ön máshogy értelmezi?
Forrás: Wikipedia
