2008-as bemutatkozása óta duóvá apadt a Chairlift (jelentése: sílift, libegő) legénysége, bár a friss Something album alapján hatalmas badarság lenne azt állítani, a csapatnak nem tett jót a létszámcsökkenés.

Működésének nyolcadik évébe lépve jelentette meg legújabb lemezét az amerikai Chairlift: a zenekar hajdanán Caroline Polachek és Aaron Pfenning kettőseként indult még Coloradóban, ám a páros jól időzített, és pont akkor költözött át Brooklynba, amikor nagyon menő volt ott lakni. Igaz, a formáció 2008-as, leginkább a 80-as évek elektropopjával rokonítható Does You Inspire You című debütje nem tudott lépést tartani (még a szélesebb körben ismert Bruises sláger ellenére sem) az MGMT, a Yeasayer vagy a Vampire Weekend sikereivel. Az album már nem az eredeti felállásban készült, hiszen harmadik tagként becsatlakozott Patrick Wimberly, igaz, trióban nem sokáig működött a dolog, ugyanis Pfenning lelépett, hogy szólódolgaira koncentrálhasson. A 2012-es Something tehát már a Polachek–Wimberly páros munkája, bár azért érkezett külső segítség is rendesen: két tapasztalt és neves producer, Dan Carey (Hot Chip, La Roux, Franz Ferdinand) és Alan Moulder (My Bloody Valentine, Depeche Mode, plusz a fél világ) is közreműködött a felvételek során, amelyek immáron a Columbia kiadó égisze alatt zajlottak – ez egyrészt pozitív előjelekkel szolgált a csapat népszerűségét illetően, másrészt viszont pont a vállalat rugalmatlansága volt az oka annak, hogy ilyen hosszú ideig pepecseltek a második lemezzel.



Akárhogy is nézzük, három és fél év hosszú idő, bár a Something esetében talán még egy ekkora kihagyás is megbocsátható, az anyag ugyanis végig élvezetes, és összességében nagyot dob a Chairlift renoméján. A csapat 2008-as bemutatkozása, igaz, néhány jól eltalált szerzeményt leszámítva eleve nem volt egy olyan nagy durranás, hogy néhány frappánsan megírt refrénnel ne lehetett volna túlszárnyalni, ám a duó még ennél is tovább merészkedett mind a dalok, mind a megszólalás tekintetében: a két producer és a kiadó által nyújtott megfelelő körülmények kikristályosították a páros elektro-barkácspopját, így az első album itt-ott szerényebb/szegényebb hangzása már a múlté, ráadásul a kettősnek a külcsínt is sikerült kiváló, a 80-as évek csillogó popját idéző dalokkal alátámasztania.



A korong szűkölködik az unalmas pillanatokban, egyedül a nyugodtabb dalok (Cool As A Fire, Turning) alatt kell számolnunk a másodperceket, ám amikor lendületes, szuperdallamos popszámokról van szó, a Chairlift verhetetlen: örömteli, pattogó és ügyes három-négypercesek gyűjteménye a Something, melyeket a szellemes, friss hangszerelés, valamint a minden sarokból előbújó ragadós, erőteljes refrének tesznek annyira ellenállhatatlanná. Nem kétség: a lemez az esztendő első negyedének egyik legszórakoztatóbb munkája.