„Nagyszerű előadást láttam, tapsoljuk meg!” – mondta sepsiszentgyörgyi közönségének Törőcsik Mari, aki Nánay István színikritikussal való beszélgetése előtt a Bocsárdi László rendezte A velencei kalmár című előadást tekintette meg a REFLEX 2 biennálé keretében.

„Ha rendező rendez – és nekem jutott körülbelül tíz ilyen nagy mester – akkor ő elhelyez engem, és akkor már nem kell azon tanakodnom, hogy „Dezsőkém, szaladjál már előre, majd utánad megyek, mert az úgy jó”. Nem, mert ő tudja mindezt. Neki kell kiválasztania, hogy kivel dolgozik és elhelyez engem. Ekkor kapnak igazi fényt az én eszközeim” – illusztrálta szemléletesen és humorral Törőcsik Mari a színész és rendező ideális alkotói viszonyát.

A másfélórás közönségtalálkozón Törőcsik Mari arról is beszélt, hogy azért szeret nagy tehetségekkel dolgozni, mert „egyikük fényt ad a másiknak”, ugyanakkor – híres filmje, a Körhinta egy részletének levetítése után – azt is elárulta: nem szereti önmagát visszanézni a filmekben, mert sok mindenen változtatna, a befejezettség gondolatát pedig nem tudja elviselni. „Ki akartak tenni engem vizsgáról. Azt mondták, legyek filmszínésznő, mert nem tudok beszélni” – mesélte színésztanonc éveiről az utóbbi fél évszázad egyik legnagyobb magyar színművésze, aki Mihail Bulgakov író barátjától, Grigorij Konszkij rendezőtől is tanult mesterséget a budapesti Nemzeti Színházban való közös munkájuk alkalmával: „Az ember nem tudja mindig megfogalmazni, hogy kitől vagy mitől és miért lett több. De azt még meg is tudom fogalmazni, hogy miért lett egyik alapköve az én színészetemnek az, amit Konszkij mondott. Ült a nézőtéren, én meg igyekeztem játszani, aztán följött a tolmáccsal a színpadra és a következőt mondta: „Én nem azt kérem magától, hogy kiabáljon. Én azt kérem magától, hogy egy életre tanulja meg azt, hogy a színpadon a sóhajban ugyanannyi idegenergia van, mint a sikolyban.” Ilyeneket ma nem mond a fiataloknak senki” – summázta a Konszkijjal való alkotófolyamatát Törőcsik Mari, aki a találkozón színészi pályája több jelentős epizódjait osztotta meg a sepsiszentgyörgyi közönséggel.


Szívesen emlékezett vissza Harag György rendezővel való „csodálatos” közös munkájára, és mesélt az Anatolij Valszilijev orosz rendezővel való élményszerű munkájáról is. „Én nem vagyok ideges a premierek előtt, hanem inkább szomorú. Minden premiert elrontok, mert minimum tíz előadás kell ahhoz, hogy elhiggyem: még mindig kiállhatok valami újjal a közönség elé” – fogalmazott alkotói kételyeiről Törőcsik Mari és azt is hozzátette: számára minden előadásban szükséglet az, hogy „összeérjen” a közönségével. „Vaszilijev egy alkalommal azt mondta nekem: Maruszja, maga mindent megcsinált, csak azt nem, amiért érdemes volt erre a pályára lépnie” – mondta páratlan öniróniával a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze és Kiváló Művésze díjjal is kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas, valamint cannes-i Arany pálma-díjas színésznő.

A világnapot Sepsiszentgyörgyön is a John Malkovich amerikai színész, producer, rendező megfogalmazta üzenet kíséri végig: „Kívánom, hogy munkátok legyen nagyszerű és eredeti. Mély, megindító, elgondolkodtató és egyedi. Azt kívánom, hogy segítsen elgondolkodni azon, mit is jelent embernek lenni, és mindezt szívvel-lélekkel, őszintén, nyíltan és méltósággal tegyétek.”

Forrás: Kultúrpart.ro