A nagybetűs prágai író, a cseh kispolgáriság hiteles megörökítője, akinek a prágai Aranytigris sörözőben halála óta fenntartják a törzsasztalát. Szinte otthonának tekintette kedvenc kocsmáját – a prágai orosz nagykövet is tudta, hogy az írónak küldött konyak itt fogja legkönnyebben utolérni. Bohumil Hrabal 1914. máricus 28-án született. A századik életéve felé közelítene, ha nem esett volna ki a prágai kórház ötödik emeletéről madáretetés közben.
„a világ mindig gyönyörű, nem azért, mintha valóban az volna, hanem azért, mert én úgy látom” – írja a szavak bűvésze Táncórák idősebbeknek és haladóknak című regényében, és ez esetben nem a korrektor hibája a kis betű és a pontnélküliség, hiszen Hrabal könyve egy végeláthatatlan oldalakon keresztül húzódó monológ egy mondatban, néha-néha elvétve felkiáltójel, kérdőjel vagy vessző, de a mondat folytatódik.
Lopás vagy nem lopás. Tudja a halál... A halál, ami szerinte csak a fiatalokat ijesztgeti villogó szemeivel: „Érdekes, hogy a fiatal költők másra sem gondolnak csak a halálra, a sok vén marhának pedig csak a lányokon jár az esze.”
Sajátos humorával és éleslátásával a cseh író a kisvárosi kispolgárokat mutatta be – kis életképeket és kis történeteket nagy hatással. A könyvei utóéletéhez hozzátartoznak a filmadaptációk, amelyek nagy sikereket arattak. Sörgyári capriccio és Őfelsége pincére voltam - két könyv és film a leghíresebbek közül. Ha az író művei kerültek szóba, Jirí Menzel rendező mindig ott várt valahol a közelben, és mint éhező kutya a prágai kisutcán, csapott le a koncra. „Olcsó húsnak híg a leve” – mondhatná kritikaként egy igazi hrabali kispolgár. Ennek a húsnak viszont inkább sűrű volt. A filmek meghozták a sikereket. 1968-ban többek között Menzelnek, aki a legjobb idegennyelvű filmért járó Oscar-díjat kapta meg a Szigorúan ellenőrzött vonatokért, amit a nehezen megnyíló határok ellenére személyesen át is vehetett. A díj átvételekor a rendező csak a pár perccel azelőtt megtanított mondatot tudta megismételni: „örülök annak, hogy az amerikai nézőknek is tetszik a cseh film.” Hát, ennek mi is.
Menzelnek emellett azért is hálásak lehetünk, mert szívesen beszél Hrabalról. Az író magyar honlapján található interjúban Menzel az első találkozásukról mesél. Jó megjelenésű férfiként látta az írót. „Úgy nézett ki, mint egy nemzetközi szintű focista.” Első beszélgetésük Prágában a Vencel térig tartott. Menzel kíváncsi volt, hogy lehet az, hogy az író minden elbeszélésében bekövetkezik valamilyen bűntény (még, ha a legkisebb lábtörés is), ennek ellenére történetei mindig mulatságosak. És mi volt erre Hrabal válasza? „Azért, mert ez az élethez tartozik. Mindaz, ami körülöttünk zajlik, az voltaképpen a fekete krónika.”
Bohumil Hrabal 1997. február 3-án, 82 éves korában hunyt el.
