A Lili Marleen című második világháborús sláger elfeledett, 1939-ből származó, sokkal szomorkásabb hangvételű felvételét találta meg egy francia kutató.
A dal egy 1939-ben kiadott lemez B-oldalán jelent meg először Lale Andersen előadásában és csak 700 példány fogyott el belőle. Sikertörténete 1941-ben kezdődött, amikor a belgrádi német katonai adó sugározni kezdte a frontra. A katonák tömegesen kérték és akkor született meg a mítosza. Később már német adók is játszották, akár naponta harmincszor is hallani lehetett a slágert, a katonák pedig csaknem egymillió köszönőlevelet írtak Lale Andersennek a dalért.
A dal szövegét egy Hans Leip nevű fiatalember írta 1915-ben, aki egyesítette benne annak a két lánynak a nevét, akik tetszettek neki: Liliét, egy zöldséges lányáét és egy Marlene nevű ápolónőét. Művéhez később írt még két versszakot, amelyben a szerelme után sóvárgó katona már halott. Érdekes, hogy ez a két versszak a különböző verziókban nincs mindig benne. A dal megzenésítője, Norbert Schultze a náci párt tagja volt, "bombás Schultzénak" nevezték, mert előszeretettel komponált harci indulókat.
Jean-Pierre Guéno francia történész könyvet írt a Lili Marleenről és kutatásai alkalmával rábukkant egy eddig még soha be nem mutatott verzióra. Az elfeledett változat zenéjét nem Norbert Schultze, hanem Rudolf Zink írta. A Zink-féle Lili Marleen sokkal szomorkásabb, mint a Schultze által írt, "feszesebb" változat, amely nem sokkal később vált híressé - olvasható a der Spiegel német hetilapban.
A dal mítoszáról 1981-ben készített filmet Rainer Werner Fassbinder német rendező Lale Andersen önéletrajzi írása alapján.
A Lili Marleen 1939-es változata II. világháborús képekkel a háttérben:
Forrás: MTI
