A Millenáris Fogadó padlásán ütközik meg az apai elvárás és a gyermeki-fiúi bátorság hagyománnyal, humorral és kortárs kreativitással keverve – gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt izgalmas a HOPPart Mirkó királyfi-ja.
Az előadás kezdetén két bohóc áll a színpadon, a jókedvű lány és a bénázó fiú – párosuk és gegjeik előre vetítik, hogy amit látni fogunk, egyszerre lesz humoros és küzdelemmel teli. És tényleg: a Mirkó királyfi a felnövés férfias kihívásairól szól.Viharszívű Roskó király három fia piperkőc Barkó, ravaszkodó Rafkó és gyermekszívű Mirkó. Nevük sokat elárul róluk: a király mindennel elégedetlen, nem is csoda - fiaira nem számíthat, hogy visszahozzák egyetlen vitéz barátját Selyemrétről, ahol ellenségeivel harcol. A két idősebb meg se meri kérdezni, miért nevet és sír fél-fél szeme a királynak, egyedül Mirkóban van annyi bátorság, hogy a Viharszívű elé álljon.
A király persze lehordja fiait, de ha már kibújt a szög a zsákból, azért elküldi őket egyenként Selyemrétre. Barkó és Rafkó elbukik, a szarkák és rókák elijesztik őket, Mikró pedig el sem indul – apja annyira bizalmatlan a két idősebb bukása láttán, hogy őt inkább az istállóba küldi takarítani.
Ez az első próbája Mirkónak, és talán a legnehezebb: az elindulás. Bár rettenetesen bántja apja bizalmatlansága, amit ő nyilvánvalóan nem érdemelt ki, mégis szót fogad. Ha nem jelenne meg a táltosló, talán vége is lenne a mesének – de megjelenik, Mikró pedig már ezzel a kis támogatással mer apjáért, de szavával szemben bátor lenni. Megöli Selyemréten az Ördögi Szülét és visszahozza a régi pajtást, Tao Csin Csent.
A történet új szereplővel bővül, egy lánygyermekes apával, aki karakterpárja Viharszívű Roskónak, de még sincs minden rendben: a lány elveszett és még egyébként is ott van a Kutyafejű, akitől még az apák is féltek egész életükben.
A király továbbra is elégedetlen, Mirkó tehát ismét útra kell, nekirugaszkodik a harmadik próbának. A Kutyafejűnél megtalálja Bíborkát, Tao Csin Csen elveszett lányát, akinek segítségével véres küzdelemben legyőzi az apák ellenségét, majd hazatérve végre megkapja az atyai elismerést és a lány kezét.
Ahogy kell egy mesénél, a történet szereplői mind egyértelmű karakterjegyeket mutatnak (harag, piperkőcség, rafináltság, segítő vagy pusztító szándék), kivéve Mirkót. Főhősünk a történet elején őszinte, bátor és nyitott, mint egy gyermek – gyermekszívű. Nem tudja, mi vár rá, apjáért mégis vakon elindul. A feladatai pedig nem is egyszerűek: le kell győznie azokat a kihívásokat és félelmeket, amikre Roskó nem volt képes – ahogy a Kutyafejűvel folytatott küzdelem közben bevillan a király egy kép erejéig jól mutatja, tulajdonképp végig vele küzd Mirkó.
De ki lesz a királyfi a történet végére? Ezt a kérdést nyitva hagyja az előadás, mert bár elnyeri az apai megbecsülést és a koronát a végén, de közben túlnőtt a Viharszívűn, bátrabb és ügyesebb lett – de milyen király lesz? Mi maradt a küzdelmek során abból a jószívű és naiv gyermekből?
Az előadást a hagyományos mesejátékoknál izgalmasabbá, kontrasztosabbá és ezáltal hatásosabbá teszi humora és zenéje. Ahogy a bohócok már bevezették az elején, a történet tele van gegekkel: a táltosló és Mirkó felkenődik az üveghegyre, Rafkó összecsukható Csepel biciklin lovagol be egy effekttelő plüssjátékkal a kormányán, az almává varázsolt gyémánt palotát véletlenül megeszik. A kedves emberi bohócok néha besétálnak a képbe, megnézik a játék kellékekeit, ezzel a kintis–bentis, néző és résztvevő érzetét keltve, ha véletlenül ellapoznak a könyvben, ugrik a színpadi jelenet is egyet.
A zene egyszerre kapcsolódik a humorhoz és az előadás másik alapkövéhez, a hagyományhoz. Miközben a főleg népi hangszerekből elővarázsolt dallamok hangulatilag festik a történetet, a színpadi harc közben használt műanyag csövek különböző magasságú csattogása kortárs színházi szimfóniaként csal mosolyt a nézők arcára.
Az előadást zenés-táncos finálé zárja: a szereplők körbeveszik a Muzsikust, aki dudán gyorsuló iramot diktál nekik – megnyugszik és feloldódik a gyermekszívű néző is, aki hatása alá került ennek a kreatív, kortárs módon hagyományápoló meseelőadásnak.
HOPPART TÁRSULAT: Mirkó királyfi - Kalandos élőzenés mesejáték
Író: Litvai Nelli
Zeneszerző: Ágoston Béla
Rendező: Baksa Imre
Színész:
Mirkó királyfi - Rusznák András
Viharszívű Roskó király - Friedenthal Zoltán
Rafkó királyfi, Táltos - Herczeg Tamás
Barkó királyfi, Tao Csin Csen, Kutyafejű - Chován Gábor
Bohóc, Ördöngös szüle - Szilágyi Katalin
Bohóc, Szarka, Róka - Barabás Richárd
Bíborka, Szarka, Róka - Rusznák Adrienn
Muzsikus - Ágoston Béla
Díszlet: Borovi Dániel
Jelmez: Kálmán Eszter
Mozgás: Placskó Emese
Dramaturg: Duró Gábor
Rendezőasszisztens: Sós Eszter
Produkciós vezető: Gáspár Anna