Az MTVA gondozására bízott, amúgy is fogatlan közszolgálat már-már kivérezni látszott a kritikák kereszttüzében: ár/érték, tartalom, ízlés, nézettség, kereskedelmi nyomkövetés stb. szerepeltek a kegyetlen tollnokok halállistáján, nem kímélve az új műsorstruktúra egyetlen momentumát sem. Mégis váratlan felfedezésre tehetett szert a bátor adófizető, ha az m1 csatornára kapcsolt és persze jó helyen ült jó időben. Négy hetente egyszer. Most? Ennek is vége...

A legendás pesti éjszakában játszódó Szájhősök sorozat biztos nem volt hibátlan produkció. Legnagyobb baja azonban a havi rendszeresség(?), amely programing stratégia leginkább az élve elásásra emlékeztetett. Esélyt sem adva a valódi megmérettetésre...


Hál' Istennek az alkotók rtv részletes előfizetők; időben felismerve a lehetetlen helyzetet, laza cselekményszövési technikát alkalmaztak: bárki, bármikor felvehette a szálat a félvilági archetípusok letisztult hálózatában. Az efféle dramaturgia persze kétélű fegyver, könnyen el is vághatja a hajszálvékony köldökzsinórt, így a nézői elragadtatás stabilizálására egy régen látott műfajt hívtak segítségül, a zenés színházat! Időről időre beszédes popdalok mozdították előre a dramaturgiát a mainstreamtől az undergroundig, adott esetben jellemrajzokat, párbeszédeket helyettesítve, ránk bízva az asszociációk irányát a klippes sűrűségben. Tették mindezt olyan formai magabiztossággal, ami nemhogy egy sorozatban, de televíziós produkcióban sem volt mindez idáig tetten érhető sokat látott hazánkban.

Itt az örömhír: ezután sem lesz! A megrendelő 2, azaz kettő rész után döntött úgy, hogy a sorozat életképtelen, ami nem csak az említett műsorpolitikai sírgödör okán nevetséges, hanem minden épkézláb nézőpontból is. Elemezzük ezeket hosszasan? Felesleges. Szakmai indokok nincsenek, nem lehetnek egy olyan televíziós konglomerátum esetén, amely más produkciói kapcsán deklaráltan zárja ki a nézettséget, mint kritériumot, fogalmaz meg évekre szóló perspektívát, biztat és vereget vállba, amúgy többszöri ránézésre is életképtelen próbálkozásokat. Taigetosz inverz, kinek kell egy erős valami? Vagy valaki...

Végső reflexióként jöjjön hát egy Kispál és a Borz idézet, ami jól mutatna a Szájhősök előadásában, közvetlenül a „lebelende“ előtt: