Helyszín Jeruzsálem a keresztes háborúk idején, téma a vallásháború – mégis igazi 21. századi aktualitást ígér Harsányi Zsolt rendező, akinek legújabb előadását, Lessing Bölcs Náthán című költeményét április 13-án mutatják be a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban. Harsányi szerint ugyanis az emberek ugyanúgy gondolkodtak a 12. században is, mint ma: ragaszkodtak az igazukhoz, és nem tolerálták más igazát.

Romániában magyar nyelven még nem játszották Lessing Bölcs Náthánját. Harsányi Zsoltnak miért esett most erre a drámai költeményre a választása?

Egész egyszerűen azért, mert úgy érzem, hogy Lessingnek ez a szövege roppant aktuális ma is, az is volt, és szerintem még egy jó ideig az is lesz. Nem tudom a nézőink mennyire ismerik Lessinget, illetve a Bölcs Náthánt, de az előadás többnyire a kritikusok által drámaiatlannak nevezett darab. Tehát nem egy túl akció dús, történésekben gazdag történet ez, igazából ez egy példázat, egy tanmese, amely a vallások egyenjogúságáról szól. De ha jobban kibontjuk ezt a kérdést, akkor azt lehetne mondani, hogy ugyanazokra az örökös és örökkévaló emberi gyarlóságokra hívja fel a figyelmet, amelyek sajnos mindig is jellemeztek bennünket, még pedig arra, hogy igencsak hajlamosak vagyunk az igazság letéteményeseinket hinni magunkat, hitünkben, meggyőződésünkben. Legyen az bármilyen hit, nem feltétlenül csak a vallási meggyőződésről szóló. Folyton gyanakvással tekintünk a másik táborban lévőkre, azokra, akik nem ugyanazt a meggyőződést vallják, mint mi, éppen ezért eleve gyanúsak. Hitben és meggyőződésben nevelkedünk, amit minden további nélkül magunkának érzünk, és ez mind természetes is, csupán az intolerancia nem jár együtt mindezekkel. Toleránsaknak nagyon nehéz lennünk, nehéz elfogadni a másságot, és azt hisszük, hogy a mi igazságunk az egyedüli, kizárólagos igazság, mások meg ugyanezt gondolják magukról. Azt hiszem azonban, hogy két különböző dolog nem zárhatja ki egymást, ha összekapcsolja őket a tolerancia és az elfogadás. Az igazság ugyanis nem egy és oszthatatlan, hanem többszólamú igazságról beszélhetünk. Az igazság egy tájkép, amelyben sok apró színárnyalat, árnyék és fény van.


Mostanában divat toleranciáról beszélni, mindenki azt próbálja bemutatni, hogy a másságot el kell fogadni. Ez az előadás, ez a darab mivel nyújt többet?

Semmivel sem nyújt többet, és nem tört lándzsát senki mellett és senki felett. Igazából talán egy felkiáltójel, vagy egy kérdőjel a darab, és nem kijelentés. Lessingről jó tudni, hogy az, hogy épp az antiszemitizmus ellenében írta ezt a darabját, az csupán az adott helyzetnek köszönhető, hiszen Lessing bármikor hajlandó volt bármi mellett kiállni. Ha nem egy zsidó származású német filozófus lett volna legjobb barátja – akiről egyébként mintázta Náthán alakját –, akkor valószínűleg egy muzulmán, vagy épp egy üldözött keresztény védelmére kelt volna. Mindig a gyengék és védtelenek oltalmába állt. Tulajdonképpen nem is firtatta végsőkig azt, hogy kinek van igaza, egyszerűen a védtelenek oltalmába állt. Lessing idején erősen felerősödött az antiszemitizmus, de ő a Távol-keletre és a múltba helyezte a történetet, hogy ezzel is kerülje a közvetlen támadásokat kortársai részéről.


Különleges díszlet készült. A keresztes háborúk idejébe kell kalauzoljon. Sikerült ez?

Elvont a díszlet, stilizált. Nézője válogatja, hogy kiben milyen asszociációkat indít. Nyilván valamelyest a szövegből indultunk ki, de a szövegben több helyszín is játszik: pálmaliget és kolostorbelső, palotaudvar, palota fogadóterem, stb. Mindezekből kiindulva alkottuk meg a díszletet Adrian Galeaval, akivel már ötödjére dolgozom együtt. Úgy érezzük, hogy messzemenően szolgálja a játékot, és sugall sok mindent, ami köthető az előadáshoz.



A jelmezek is ehhez társulnak, vagy korhűek?

A jelmezek is stilizáltak, nem Lessing korabeliek, és nem is a történések idejéből valóak, hiszen ez a keresztes háborúk idején játszódik ez Jeruzsálemben, valamikor a 12. században, tehát nem korabeli, historizáló jelmezekről van szó.



A közönség kezdi megszokni, hogy élményt is kap látványban a színháztól, ha Harsányi Zsolt rendez. Hasonlóra számíthatnak ezúttal is?

Mondjam azt, hogy igen? Nem tudom mire számítson a tisztelt nézőközönség. Lehet, hogy vannak hasonlóságok az előadásaim közt, de azt érzem ugyanakkor mégis nagyon különbözőek. Ugyanakkor engem mindig az előadás látványvilága is nagyon izgat, nagyon fontosnak tartom az akusztikai és fényhatásokat. Ismét dolgoztam Bányai Tamás fénytervezővel, először dolgoztam azonban színpadi zeneszerzővel. Valicu Golcea igen elismert színpadi zeneszerzője nem csak Romániának, s nagyon sokat segítette a munkánkat. Először dolgoztam zeneszerzővel, de még fogok.

A vallásos téma leginkább a felnőtteket érdekli. A fiatalokat ez az előadás mivel szólítja meg?

Ez érettségüktől is függ. Nem tudom, ez az előadás mennyire fogja megszólítani a fiatalokat, de azt el tudom mondani, hogy jelenleg a budapesti Nemzeti Színházban egy kortárs német szerző feldolgozta Lessing darabját, és kimondottan kamaszok számára átírta. Az valószínűleg közvetlenebbül, több humorral próbál közelíteni a témához, és ezáltal a fiatalokhoz.

A marosvásárhelyi előadásban mennyi a humor?

Nem tudnék százalékot mondani. Nem egy kimondottan humoros történet, de akadnak benne olyan momentumok, amelyek derültségre is okot adhatnak.