Napra pontosan százöt évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Rózsa Miklós, hazánk nemzetközi ismertségnek örvendő zeneszerzője. A népszerű komponista figyelemre méltó hollywoodi karriert futott be, kiválóságáról nem kevesebb, mint három Oscar-díj tanúskodik.
Rózsa zongorista édesanyja révén egészen fiatal korában kapcsolatba került a zenével, öt éves korától folyamatosan tökéletesítette hangszeres játékát. Három évvel később már a közönség előtt is megcsillogtatta zenei képességeit. A csodagyereknek tartott fiút édesapja azonban a vegyészmérnöki pályára szánta, így érettségi után a Lipcsei Egyetem kémia szakára íratta be. Rózsa szilárd elképzeléseit az atyai szigor sem ingatta meg, s egy évvel később már a Konzervatórium padjait koptatta. Mire elvégezte az egyetemet, már hangversenyeken játszották szerzeményeit.
A harmincas évek elejétől Párizsban telepedett le, ahol közelebbi barátságba került Arthur Honeggerrel. A francia zeneszerző indította el Rózsát a mozi világa felé, hiszen az ő tanácsára kezdett el filmzenéket komponálni. Rózsa Londonban próbált szerencsét, ahol megkapta első felkérését:
A páncél nélküli lovag című Korda produkcióhoz kellett zenei aláfestést készítenie. Az igazi áttörést
A bagdadi tolvaj hozta meg számára: a film forgatása közben kitört a háború, így a stáb – s így Rózsa is – Amerikába emigrált.
Innentől kezdve karrierje törés nélkül ívelt fölfelé, s 1937 és 1981 között közel száz film fimzene – többek közt a
Julius Caesar, a
Lady Hamilton,
A dzsungel könyve, illetve a
Quo Vadis - fémjelzi munkásságát. 1945-ben Hitchcock
Bűvölete meghozta számára az első Oscar-díjat, melyet később még kettő követett: 1947-ben
A kettős életért, 1959-ben pedig a
Ben Hur-ért kapta meg a rangos elismerést. A Metro-Goldwyn-Mayer filmgyártó cég 12 éves szerződést kötött vele, s nem mellesleg hajlandók voltak az akkor már igen népszerű Rózsa minden kívánságának eleget tenni. Többek közt a cég megígérte, hogy szabad kezet ad a művésznek, s nem módosítják az elkészült zeneművet.
Rózsa Miklóst 1995-ben Los Angelesben érte utol végzete. Utolsó éveiben visszatért gyökereihez, s ismét a magyar zenei motívumokra alapozta szerzeményeit.„Ott kezdődött a zeném, és minden valószínűség szerint ott is végződik” - mondta nem sokkal halála előtt.
