A szorult helyzetbe került ember fejében általában két gondolat fogalmazódik meg: mi mindent tenne meg, hogy némi pénzhez jusson, és mi az, amit soha. Hasonló dilemmában van Tomi is, aki eladósodott, sürgősen pénzre van szüksége.
A produkciót Téves hívás, rendőr sztori címmel zalaegerszegi fiatalok egy csoportja - bábszínészek, televíziós operatőrök, statisztáló főiskolások - készítették el. A produkcióban részt vevő ifjak átlagéletkora talán még a 25 esztendőt sem érte el, a közel harmincfős stáb ingyen és bérmentve dolgozott. Meg sem fordult a fejükben, hogy - pontosan az életkoruk miatt - a drogellenes küzdelemben mekkora hatást tudnak elérni fiataloknál. És ha már a pénznél tartunk, a harmincperces film költségvetése alig haladta meg a 30 ezer forintot, a legnagyobb tételt az üresen álló, lepusztult raktárépület bérleti díja jelentette.
Balázs Lászlóval, aki a film rendezője, forgatókönyvírója, szereplője és mecénása, illetve a két operatőrrel, Miklós Andrással és Pesti Barnabással visszatérünk a „tetthelyre”, a város főterére. A film központi témája ugyan a kábítószer elleni küzdelem, de az alkotásban számos „bunyós” felvétel is látható. A „legkeményebb” verekedéseket a betonkockával borított téren forgatták, és mint kiderült, voltak is sérülések, kisebb „koppanások” a kőkemény betonon.
A felvételek tanúsága szerint nem borította puha szőnyeg a burkolatot. Mennyire voltak fájdalmasak az ütések?
"A bandatagok műanyagcsövet használtak, de azért mondtam a fiúknak, hogy üssenek meg rendesen, hogy látványos legyen "- válaszolja Balázs László. Aztán azt is hozzáteszi, hogy az ütések tompítására térdvédőt használtak, és a forgatások alatt végig jelen volt egy orvos is, aki, ha kellett, segített. "A felelősség viszont az enyém, és arra gondoltam, hogy inkább engem érjen sérülés, és ne a többieket" - magyarázza az ifjú rendező, de a kétkedő mosoly láttán rögvest hozzáfűzi: - "Azért én is kaptam hideget-meleget, amikor hajnaltájt véresen, kékre-zöldre verve értem haza."
A vért hol "szerezték" be?
"Ajándékba kaptuk, aminek azért is nagyon örültünk, mert a művér nagyon drága. A Dísz téri bunyónál sokat verték a kezemet, de vérrel is szerettem volna érzékeltetni, hogy az mennyire fáj. A mesterem, Gausz Tamás viszont arra figyelmeztetett, ha a kezemet ütik, akkor az törik vagy zúzódik, de csak nyílt töréskor folyik vér." "Indokolatlan 'vérhasználatunk' nem volt, nem szerettünk volna ilyen szintekre eljutni!" - veszi át a szót Pesti Barnabás. Szavaiból az is kiderül, hogy a nehéz pillanatok ellenére mindenki élvezte a forgatást, amely "nem volt egy családcentrikus történet": forgattak hétvégéken, éjszakánként, aztán ott volt még az utómunka is. "A másfél hónap alatt ezzel feküdtünk, és ezzel keltünk. A családtagok bátorítottak, segítettek, de egyszer-kétszer azért elszakadt a cérna" - fűzi hozzá az ifjú operatőr. Őszintén feltárja, hogy a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy verekedős filmet még nem soha csináltak. A bunyónak dramaturgiája van, és hogy reális legyen a történet, ezt több kamerabeállással, "szép mozdulatokkal" kell megmutatni, és többnyire humorral lezárni. Vágáskor pedig úgy kell összeállítani a felvételeket, hogy a nézők is elhiggyék, hogy a bandatagok bizony "ütik-vágják" egymást. A film végül egy hónap alatt készült el.
Egy-egy felvételt hányszor kellett leforgatni?
"Jelenetfüggő volt! Volt, ami elsőre sikerült, de néhány jelenetet harmincszor is felvettünk, mert forgatás közben elhangzott egy-egy "csúnya szó". Rengeteg baki volt, 5-6 órányi nyersanyag került a harmincperces filmhez a vágószobába" - idézi fel Pesti Barnabás, közben felelevenít néhány most már mókásnak tűnő történetet is. "A raktárépületnél forgattunk, amikor megérkezett az egyik banda - meséli. - Vettük fel a jelenetet a forgatókönyvben leírtak szerint, csikorogtak a kerekek, miközben a bandatagok kiugrottak a gépkocsikból, és megrohamozták az épületet. Cibálták, rángatták az ajtót, csak közben beszorult a zárt. Egyszer csak az egyik "marcona alak" megszólal: "Ez zárva van főnök!" "Jó, akkor menjünk haza!" - hangzott az adekvát válasz. Így aztán kezdhettünk mindent elölről."
Balázs László elárulja, hogy több éven keresztül gyakorolta a harcművészetet, a színházban is megtanulta, hogyan kell esni, de az internetről is eltanult néhány fogást. "Az 1970-80-as években Kínában még nem alkalmaztak számítógépes trükköket, ezért sok mindent kitaláltak, amivel hatást tudtak elérni" - avat be a "kulisszatitkokba". Példaként említi, hogy drótot raktak a főhős lábára, így amikor a levegőbe repült és a "lábát meghúzták", 2-3 métert is hátraesett. - "Ez ugyan nem reális, de a filmben jól néz ki" - jegyzi meg. "Ez volt az első 'majdnem filmünk'!" - mondja anekdotázgatás közben Miklós András, aki közben megemlíti azt is, hogy számos versenyen indultak már, díjakat is nyertek. "Az amatőr filmesek között a csúcson vagyunk, de azt hiszem, hogy még sokat kell tanulnunk. Például anélkül álltunk neki az első snittek elkészítéséhez, hogy láttuk volna a teljes forgatókönyvet" - mondja Miklós András.
Szavai nyomán kibontakozik a "kronológia": alighogy elkészült a forgatókönyv első része, már le is forgatták a jeleneteket, és csak ezt követően írták meg a többi részt. Következésképpen a történeten már nem lehetett változtatni, legfeljebb néhány visszautalást beleszőni a későbbi jelenetekbe. Álmatlan éjszakákat okozott, miként oldják meg a dramaturgiát; ugyanarra a helyszínre többször is vissza kellett menni, visszaemlékezéseket kellett beszúrni, hogy kerek legyen a történet. Az első és a második rész forgatása között eltelt két-három hét, de ez alatt az idő alatt annyi tapasztalatot szereztek, hogy a második rész színvonalasabb lett, mint az első.
A fiúk egy kicsit elkomolyodnak, amikor a film tanulságát igyekszünk megfogalmazni. "Ne találkozz símaszkos emberrel, mert megverhetnek!" - oldja a feszültséget Pesti Barnabás. Igazuk van, bárkivel megtörténhet, hogy téves hívást kap, aminek lehetnek rossz következményei is. "A barátság viszont többet ér, mint a pénz" - vonják le a végső következtetést."Nem biztos, hogy az életben is szerencsésen végződött volna a történet, mint ebben a moziban. Ha reálisan nézzük, akkor a főszereplő nem sétálhatott volna el, ha nagy csinnadrattával megérkeznek a rendőrök" - fejti ki véleményét Balázs László.
"A film tanulsága rengeteg - húzza alá a maga részéről Miklós András. - Már az első rész után rájöttem, hogy nem véletlenül olyan hosszú a filmek stáblistája. Ehhez a forgatáshoz is háromszor ennyi ember kellett volna. És hogy valójában mi a film tanulsága, azt inkább döntsék el a nézők.Mindenesetre biztató kezdet, hogy egy, az interneten közzétett vélemény szerint "…ezek a fiatalok tényleg nagyszerűek, mennyi ötlet, tehetség van bennük, na, ez az, amit kevés iskola csalogat elő belőlük, több lehetőséget és ösztönzést kellene kapniuk..." A film végén több nyitott kérdés is marad, így tovább lehet folytatni a történetet. Ugyanígy látják az ifjú alkotók is, úgyhogy a filmből valószínűleg sorozat lesz.
Forrás: MTI
