A kilencvenes évek végén megalakult Orlai Produkciós Iroda tevékenysége szinte egyedülálló Magyarországon. Állami támogatás nélkül hoznak létre és tartanak repertoáron színházi előadásokat, most például szám szerint huszonhármat. Nemrég saját otthonuk is lett, a Belvárosi Színházban. – tudtuk meg Orlai Tibor producertől.
A társulat hétfőn délelőtt tartott sajtótájékoztatót, ahol főleg a vasárnap bemutatott Esőember című darabot vesézték ki a jelenlevők, szó esett a Bandy-lányok produkcióról is, és Hernádi Judit önálló zenés estjéről, a Kíséret nélkül-ről is.Az Esőemberben autista Raymondot megformáló Kulka János egy másik színházi előadás miatt már hazautazott, de a történetbeli öccse, a Charliet alakító Nagy Ervin lerántotta a leplet néhány kulisszatitokról: „Nem mindig fagyinyalás az élet. Kulkával vannak nézeteltéréseink, de ezek előre viszik az előadást. Nem torkollik a szakmai vita civil civakodásba. Az a jó, ha a színészek húzzák egymást. Nem le, hanem fel egymás teljesítményét. Egyébként, amikor könny szökik a szemembe, nem az autistát látom Jánosban, hanem a saját öcsémet.” Nagy Ervin arra a kérdésre is válaszolt, hogy mit jelentett egy Oscar-díjas színész, Tom Cruise egyik szerepét játszani. „Tom Cruise-nak élete talán legjobb alakítása volt ez. Színpadi adaptációban sokkal több szélsőséget kell megmutassunk, ettől eredeti a mi előadásunk. Sok játéklehetőség van az őrület és az abszurditás kifejezésére, én ezekre koncentráltam. Ezért nem félek az azonosságtól.”
Könnycsepp jelent meg Hernádi Judit szemében is önálló zenés estje alatt, miközben a szabadságról énekelt. Így magyarázta: „Fájdalmas. Akár az, ami otthon van, akár az anyaországi és az erdélyi magyarok közötti viszony. Gondoljunk csak december 5.-re. Amit húsz évvel ezelőtt igaznak hittem, kezd összeesni. Ez akkor is fáj, amikor nem vagyok a színpadon.”
Hernádi Judit megjegyezte, hogy előfordult, hogy az itteni közönség nem akkor nevette el magát, amikor ő számított rá. Udvaros Dorottya hozzátette, hogy „természetesen minden közönség más, és ez baromi jó”. Orlai Tibor örömmel mondta, hogy érezni lehetett, ahogy a közönség együtt lélegzik a produkcióval.
Kézdy Gyuri bácsi nem csak a nézőktől volt elragadtatva: „Nagyszerű volt a közönség, ahogy mi is. Keveset voltam a színpadon, de fantasztikusan éreztem magam. Minden sokkal szebb, mint ahogy elképzeltem. Csak a segesvári lépcsőkkel nem vagyok kibékülve” – nevette el magát.
Nagy Ervin, akinek bár 120. volt az Esőemberben az alakítása, töredelmesen bevallotta: „Izgultunk. Székelyföldre nem csak úgy jön az ember. Nem olyan, mint mikor vidékre megyünk. Itt kitüntetett figyelemmel kell játsszunk. Egyszeri alkalom, egyetlen lehetőség. Nem beszélve arról, hogy itt más súlya van a magyar szónak.”
Orlai Tibor arra a kérdésre, hogy miben más az Orlai Produkciós Iroda, mint bármely más kőszínház, szerényen a következőket mondta: „Nem vagyok siker-orientált. Olyan előadásokat próbálok létrehozni, amelyek engem is érdekelnek, amelyekkel üzenhetek valamit a társadalom számára. Ennek megvalósításában nagy segítségemre van Zöldi Gergely. Számomra nagyon fontos az, hogy minden est külön öröm legyen, úgy a színészeknek, mint a háttérmunkásoknak. Elengedhetetlennek tartom, hogy mindenki magáénak érezze a darabot.”
Nagy Ervin bátrabban fogalmazza meg az Orlai Produkciós Iroda koncepcióját: „Fontos, hogy olyan színházaink legyenek, ahol valódi színészek, nem pedig egyik napról a másikra celebekké vált figurák játsszanak. Valami teljesen megszűnt a rendszerváltás után, ezt próbálja az Orlai Produkciós Iroda pótolni. Van tétje tartani az emberekben a lelket. Ez kultúrmisszió.”
Reméljük, még sokszor fognak nálunk misszionálni!
Forrás: Állatkert
