Lukács Sándor Lucky (550 éve) húzzuk!!! című karikatúrakiállítását László Károly színművész nyitotta meg a Sugás vendéglő Kifli termében.

A Szent György és a sárkány különböző helyzetekben megörökített és az erős társadalomkritikát megfogalmazó rajzok mellett megtekinthetjük Teller Ede atomfizikus, a Kónya Ádám Művelődési Ház igazgatójának, Dulányi Aladárnak, Molnár Gizella színművésznek, Dancs Annamarinak, de a kiállítást megnyitó Puki bácsinak, Grubisics Levente fesztiváligazgatónak és az ötven éves Omega együttes tagjainak karikatúráit is. Utóbbiak Szent György-napi fellépésükért ünnepélyes keretek közt meg is fogják kapni Lukács Sándor őket ábrázoló rajzait.

Mindenki Puki bácsija szerint, aki ebben a nagy forgatagban elment erre a kiállításra, az jó ember és annak van humora. A humor pedig Isten szeretetének záloga – vallja. Az elismert színművész a humor titkát is megosztotta a jelenlevőkkel: „Meg kell őrizni magunkban a gyermeki lelkületet.”

Arra is felhívta a figyelmet, hogy a 21. század tizenkettedik évében a legfontosabb az irigység, az álszentség és a közömbösség sárkányát legyőzni. Véleménye szerint ez a humor segítségével sikerülhet, hiszen ahogy Gogol mondta: „Aki semmitől sem fél, attól fél, hogy kinevetik.”


„Rajzolni sokan tudnak, de nem mindegy, hogy mit és hogyan”– jelentette ki a kiállítás megnyitója, aki azt is hozzátette, Lucky munkái pontos, precíz kórképei társadalmunknak, ezért számára ő egy Szent György lovag.

Pukibácsi a karikatúrák lényegét abban látja, hogy az ember szembesülhet önmagával és megfogalmazódhat benne, hogy akár más is lehetne. Tamási Áront idézte: „Ha csak egyet moccan a világ, nem éltünk hiába.”

László Károly a karikatúra szabályait a kabaré 1811. november 18-án, Párizsban megfogalmazott kiáltmányában véli felfedezni. Kérdésemre elmondta, hogy mi a hasonlóság e két művészeti ág között:

„Mindkét művészeti ág az embernek a leggyengébb pontját keresi meg és azt nagyítja fel. Tükröt mutat. Én mindig azt mondom, hogy olyan mint a sebészkés a betegségnek. A kabaré és a karikatúra is ugyanúgy gyógyítja az ember lelkét, kimarja onnan a rosszat. Magára ismer az ember, megszégyelli magát, nem változik meg, de moccan a lelkében valami. A karikatúrában a lélek jelenik meg az arcokon, és abban benne van a gonoszság, a kíváncsiság, a lélek furcsaságai, torzulásai. A kabaréban is az esendő, elesett embert mutatjuk be azzal a céllal, hogy felállásra ösztönözzük. A legkegyetlenebb, a legszigorúbb eszköz a humor. Szigorú szeretettel kell a színésznek a kabarét játszania, ahogy szigorú szeretettel kell a karikaturistának is a ceruzáját forgatnia.”

Az öt éves kora óta rajzoló Lukács Sándor azt mondja, köztudott, hogy a grafika legnehezebb alfaja a karikatúra. „Sok külföldi, nemzetközi kiállításon vettem részt, ezeken sokat lehet tanulni. Nem volt könnyű annak idején itt Romániában érvényesülni, nem elég, hogy a legfiatalabb voltam a vén rókák közt, még magyar is. De bebizonyítottam, hogy én is le tudok tenni valamit az asztalra. Az ember ötletbörzézik, használja a fantáziáját, és mindig nyitott szemmel jár a világban, figyel, figyel és figyel. Még Napoleon is a karikatúrától félt a legjobban. Hát ilyen hatalma van ennek a művészetnek.”

Puki bácsi a tőle megszokott közvetlen és barátságos stílusban, énekkel zárta a kiállításmegnyitót: „Akár esik, akár nem, minden ember nevessen.”

Forrás: Állatkert