Gondolkoztál már azon, hogy milyen lenne az élet fényképek nélkül? Most tanúi lehetünk a fotóművészet születésének.
Képzeld el, milyen unalmas lenne, ha az újságok hasábjain pusztán véget nem érő betűrengeteggel találkoznánk. Milyen nehéz lenne azonosítani saját magunkat, vagy felidézni távoli rokonainkat, ha az apró képkockák nem rögzítenék arcunk minden vonását. S milyen rossz lenne, ha nem örökíthetnénk meg legfontosabb emlékeinket, hogy aztán évek múltán az albumba ragasztott képeket nézegetve visszaidézhessük őket.
Baki Péter a tárlat kurátora 1889 és 1929 közé kalauzolja az érdeklődőket. Egy olyan kalandos utazásra invitál, melyben a fotográfia önálló művészetté válásának korszaka a látogatók szeme láttára elevenedik meg. Az egymással szembenálló perspektívák és szemléletmódok éles kontrasztja olykor szinte életre kel a kiállító terem szürke falain. A festészeti hagyományokból kiinduló, s ahhoz már-már megtévesztően hasonlító piktorialista szemlélet a képek különös lágyságával, s könnyed témaival, esztétikus modelljeivel kápráztat, míg az új tárgyiasság képviselői a mozgások, formák, különös idomok erőteljességét érzékeltetik. Teremről teremre haladva egyre árnyaltabbá válnak a két irányzat apró stílusbeli jellegzetességei, s érzékelhető lesz az a folytonosság, mely feloldja a két markáns, végletek közt mozgó kifejezésmód ellentétét.

A több, mint kétszáz alkotást bemutató kiállítás kellő alapossággal szemlélteti a fotóművészet születésének kulcsfontosságú pontjait. Ugyanakkor az időbeli sorrendben egymást követő képrengeteg néhol bonyolult útvesztőre emlékeztet. A folyton visszatérő, több stílusban alkotó művészek közt barangolva igazán koncentrálni kell, hogy fellejük a képek közti öszefüggéseket. Az előképzettség nélküli laikusok tehát jócskán kapkodhatják a fejüket, ha magukba szeretnék szívni mindazt a tudást, mely a kiállítóterem falairól szivárog feléjük.
A kiállítás 2012. július 1-ig tekinthető meg a Szépművészeti Múzeumban.