Gondolkoztál már azon, hogy milyen lenne az élet fényképek nélkül? Most tanúi lehetünk a fotóművészet születésének.
Képzeld el, milyen unalmas lenne, ha az újságok hasábjain pusztán véget nem érő betűrengeteggel találkoznánk. Milyen nehéz lenne azonosítani saját magunkat, vagy felidézni távoli rokonainkat, ha az apró képkockák nem rögzítenék arcunk minden vonását. S milyen rossz lenne, ha nem örökíthetnénk meg legfontosabb emlékeinket, hogy aztán évek múltán az albumba ragasztott képeket nézegetve visszaidézhessük őket.Korunk technológiai csodái révén ma már elég egy kattintás, és a kívánt pillanat máris visszanézhető a fényképezőgép kijelzőjén. A kép persze minden nehézség nélkül módosítható, alakítható, sokszorosítható. De vajon milyen lehetett az élet a fotóművészet hajnalán, amikor az elszánt alkotók nem csupán a témaválasztásukba csempészték be az eredetiség varázsát, hanem a különböző anyagokkal, eljárásokkal kísérletezve alakították ki saját stílusukat. A fotóművészet születése című kiállítás ezt az időszakot idézi; a kort, melyben a történelem viszontagságai ellenére a művészek útjára indították azt a fotóművészeti hagyományt, mely azóta sem vesztett népszerűségéből.
Baki Péter a tárlat kurátora 1889 és 1929 közé kalauzolja az érdeklődőket. Egy olyan kalandos utazásra invitál, melyben a fotográfia önálló művészetté válásának korszaka a látogatók szeme láttára elevenedik meg. Az egymással szembenálló perspektívák és szemléletmódok éles kontrasztja olykor szinte életre kel a kiállító terem szürke falain. A festészeti hagyományokból kiinduló, s ahhoz már-már megtévesztően hasonlító piktorialista szemlélet a képek különös lágyságával, s könnyed témaival, esztétikus modelljeivel kápráztat, míg az új tárgyiasság képviselői a mozgások, formák, különös idomok erőteljességét érzékeltetik. Teremről teremre haladva egyre árnyaltabbá válnak a két irányzat apró stílusbeli jellegzetességei, s érzékelhető lesz az a folytonosság, mely feloldja a két markáns, végletek közt mozgó kifejezésmód ellentétét.
A kiállítás rendkívül gazdag képanyagot tár elénk; a fotóművészet legnevesebb alkotói - a festészeti elemekre építő Oscar Gustav Rejlander-től a merészebb, absztraktabb motívumokat használó Man Ray-ig - mind képviseltetik magukat néhány munkájukkal. Persze a magyar művészekben sincs hiány: a sokszínű, különböző stílusokban alkotó Moholy-Nagy László, s az elvontabb megoldásokkal próbálkozó André Kertész mellett többek közt Pécsi József és Balogh Rudolf képei is megtekinthetők.
A több, mint kétszáz alkotást bemutató kiállítás kellő alapossággal szemlélteti a fotóművészet születésének kulcsfontosságú pontjait. Ugyanakkor az időbeli sorrendben egymást követő képrengeteg néhol bonyolult útvesztőre emlékeztet. A folyton visszatérő, több stílusban alkotó művészek közt barangolva igazán koncentrálni kell, hogy fellejük a képek közti öszefüggéseket. Az előképzettség nélküli laikusok tehát jócskán kapkodhatják a fejüket, ha magukba szeretnék szívni mindazt a tudást, mely a kiállítóterem falairól szivárog feléjük.
A kiállítás 2012. július 1-ig tekinthető meg a Szépművészeti Múzeumban.