Csaknem fél évezrede nyugszik sírjában a földkerekség legműveltebb embere.

Leonardo da Vinci 1452. április 15-én látta meg a napvilágot egy jegyző és egy parasztlány törvénytelen gyermekeként. Alapfokú tanulmányait szülővárosában, az Észak-Itáliai Vinciben végezte, majd 1469-ben Andrea del Verrocchio tanítványaként kezdte művészi munkásságát. Az ifjú festő tehetségét mesterének képei is dicsérik: első teljes bizonyossággal Leonardónak tulajdonított festmény Verrocchio Krisztus keresztelése című alkotásának angyalfigurája. Művészi karrierje töretlenül ívelt fölfelé: 1478-ban felkérték a Signoria San Bernardo oltárképének megfestésére, négy évvel később pedig Lodovico Sforza herceg bízta meg tudományos és művészeti feladatokkal.



Leghíresebb freskóját, Az utolsó vacsorát 1498-ban festette. A kép nem pusztán művészi megformálás egyedisége, gazdag színvilága révén vált a festészet egyik legfontosabb ikonjává, hiszen maga a kompozíció is páratlan megoldásokról árulkodik. Az apostolok testtartása, arckifejezése is tükrözi Júdás árulásának sejtelmét. A művész Júdást is az apostolok közé helyezte; ezzel a merész megoldással nem csekély kockázatot vállat, ugyanis a kor kívánalmai alapján az árulót a közösségből kirekesztetve ábrázolták. Maga az alkotás három évig készült, csakúgy, mint Leonardo másik híres munkája, a Mona Lisa is.

Da Vinci nem csupán művészi tevékenysége, hanem tudományos munkái révén is ismertté vált. Elképzelései saját korában igen újszerűen hatottak, s megfelelő technológiai berendezések, gyakorlati tapasztalatok hiányában a tervek többsége sosem valósulhatott meg. Mérnökként, matematikusként, építészként is dolgozott, s tulajdonképpen őt tartják többek között a tankok, a gépfegyverek, a helikopterek, a robotok és az autók atyjának. Tudományos tevékenysége is szokatlan kreativitásról, s nem csekély merészségről árulkodik: tervrajzait tükörírással készítette, s az emberi test anatómiájának feltárása végett a boncolástól sem riadt vissza, annak ellenére sem, hogy ez akkoriban tulajdonképpen tiltott volt, s állítólag nem egyszer lopnia vagy vennie kellett a hullákat. Törvénytisztelet ide, avgy oda, az 1519-ben elhunyt Leonardót a világ valaha élt legműveltebb emberének nevezik.


Leonardo da Vinci figurája – csakúgy, mint az évszázadok alatt tovatűnt munkái - maga is rejtély: vajon különc, zseni, óriási tudós, vagy kivételes tehetségű polihisztor volt ő? Egy olyan géniusz, akit sokszínűségével kitágította a művészi és tudományos élet határait, szembeszállt a korabeli normák zárt rendszerével, hogy utat nyisson a forradalmi eszmék előtt. Hiszen – ahogy ő is fogalmaz - :„A tudatlanság vakká tesz. Ó, nyomorult halandó, nyisd ki a szemed!”