Kim Dzsong Un elragadtatottan nevetett, amikor április 15-én, nagyapja, Kim Ir születésének századik évfordulóján végignézett az 1,1 milliós észak-koreai hadsereg felsorakozott katonáin, akik minden mondatát megtapsolták.
Az utóbbi hetekben az észak-koreai elnyomás újabb áldozatairól érkezett hírek azonban azt jelzik, hogy továbbra is kegyetlen diktatúra van uralmon az országban. A rendszer szótárában a "politikai fogoly" kifejezés nem szerepel, mégis egyre többen igyekeznek elmenekülni az üldöztetés elől. David Hawk, az Észak-koreai Emberi Jogok Bizottságának munkatársa szerint a közelmúltban mintegy 23 ezer észak-koreai menekült délre. Sok száz korábbi politikai és egyéb fogoly is van köztük, akik szívet tépő történeteken mesélnek a brutalitásról, amelyet kénytelenek voltak elszenvedni.
Történeteik alapján David Hawk frissíteni tudta A rejtett gulag című, az észak-koreai rabszolgamunkáról hírt adó, 2003-ban megjelent munkát. Az új kiadás az 1970-es évektől kezdődően tartalmaz beszámolókat különböző kényszermunkatáborokról: egyrészt a politikai foglyok számára létrehozott kuan li-szókról, amelyekből általában nincs szabadulás, másrészt a zömében köztörvényes bűnözők kjo hua-szóiról, harmadrészt pedig a Kínából hazatelepítettek börtöneiről. A foglyokat mindegyikben bántalmazzák, amibe sokan belehalnak. A Kínához közeli börtönökben az észak-koreai nőket, akik kínaiaktól lettek terhesek, abortuszra kényszerítik - áll a jelentésben. (Az észak-koreai állam elkötelezett híve a faji tisztaságnak.)
Még a börtönőrök is megpróbálnak menekülni az országból. Az ő és a foglyok elbeszélése alapján David Hawk 150-200 ezerre teszi azoknak a politikai foglyoknak a számát, akiket a Google Earth-ön is felfedezhető táborok láncolatában tartanak. Sok rab elsatnyult és deformálódott a heti hét napon, napi tizenkét órán át végzett fárasztó munkától, a silány táplálkozástól. A táborlakók ételadagja olyan kicsi, hogy patkányokat és kígyókat esznek, és tehéntrágyában keresgélnek meg nem emésztett gabonaszemeket. A ruházatuk pedig csupa rongy.
Egész családok, és velük gyerekek kerülnek börtönbe "együttesen elkövetett bűnökért". Kim Ir Szen egyik 1972-ben született utasítása szerint három nemzedéknek kell bűnhődnie ahhoz, hogy az osztályellenségnek írmagja se maradjon. A politikai foglyoknak nincs bírósági tárgyalásuk, a feltételezett vétkeseket David Hawk szerint helytelen cselekedetek, helytelen gondolkodás, tudás, kapcsolatok vagy háttér miatt büntetik. Bűnnek számít az, ha valaki nem törli le a port a dinasztiaalapító Kim portréjáról, diplomata vagy diák volt az illető az 1980-as évek végén Kelet-Európában, következésképpen szemtanújává vált a szocializmus összeomlásának, vagy (általában Kínában) kapcsolatba került dél-Koreaiakkal, illetve ha keresztény az illető. Sehol a világon nem tűnnek el olyan sokan nyomtalanul, mint Észak-Koreában. Az áldozatokat elszigetelik a külvilágtól, és az észak-koreai gulagon embertelenebb körülmények között tartják őket, mint korábban a szovjet gulag lakóit.
A nemrég menekült Sin Dong Hjuk esetét különösen figyelemreméltónak minősítette a The Economist című brit hetilap. Az egyik táborban született, miután apja és anyja megkapta a ritka engedélyek egyikét, amely ahhoz kellett, hogy gyerekük legyen. A külvilágot először 2005-ben, 22 évesen látta, miután megszökött. Életét Blaine Harden írta meg Menekülés a 24-es táborból című, figyelemre méltó könyvében. Hatévesen Sin szemtanúja volt annak, hogy a börtön egyik tanára agyonver egy vele egykorú kislányt, miután rájött, hogy gabonaszemet rejteget a zsebében. Az állandó durva bánásmódtól megkérgesedve a fiú elárulta egy őrnek, hogy az anyja és a bátyja szökni készül. Ezután feltételezett bűnrészessége miatt hetekig kínozták, majd az apjával együtt végig kellett néznie anyja és testvére kivégzését. Évekkel később úgy sikerült elmenekülnie, hogy a tábor nagyfeszültségű villamos vezetékére rádőlt, halott barátján mászott át. A figyelem most Sin apjára, Sin Kjung Szopra irányul. A férfi 1965-ben került börtönbe, és többen úgy hiszik, hogy fia menekülése után kivégezték. Április elején az önkényes fogva tartás elleni küzdelemre létrehozott ENSZ-munkacsoport petícióban követelte a szabadon bocsátását. Az ifjú Sin, aki a táborban még haragudott az apjára, mert kegyetlen sorsra kellett születnie, videót készített az emlékére, amelynek a végén azt mondja: "Térden állva szeretnék bocsánatot kérni azért, mert hideg és ellenséges voltam veled. Remélem, életben maradtál. Úgyszintén hálás vagyok azért, hogy életet adtál nekem."
Bármennyire szörnyűek és elszomorítóak az észak-koreai börtöntáborok lakóiról szóló történetek, a phenjani rezsimmel kapcsolatban álló külföldiek ritkán hozzák szóba őket. Egyesek szerint azért, mert az észak-koreaiak dühödten kivonulnak minden tárgyalásról, ha az elnyomás témája szóba kerül.
Április közepén az ENSZ Biztonsági Tanácsa a meghiúsult rakétaindítás miatt (a műholdfelbocsátási kísérlet ugyanis az volt) szigorította a Phenjan elleni szankciókat. Válaszként Észak-Korea közölte, hogy egy februárban született megállapodás ellenére egyhamar nem fogja beengedni a világszervezet nukleáris ellenőreit. Ha a feltételezéseknek megfelelően sor kerül a harmadik észak-koreai nukleáris kísérletre is, akkor újabb szankciók következhetnek.Emberi jogi kérdésekben azonban nem nehezedik ekkora nyomás Phenjanra. Mint Roberta Cohen, az Észak-koreai Emberi Jogok Bizottságának elnöke megállapította: nemcsak a nukleáris fegyvereket kellene felszámolni Észak-Koreában, hanem a politikai elnyomás egész rendszerét is.
Forrás: MTI
