A csattogós, funkos-punkos, kicsit rockos, kicsit lo-fi, de mindenképpen nagyon innovatív, indie-nek is nevezhető zenéké a főszerep az A38-on május 10-én.
Ahogy a lexikonokban is áll, „a bülbül, avagy a csalogány vagy fülemüle, vidám és élénk énekű madár, jellegzetes dallammal”. Hát, a Bulbul zenekarról sok mindent el lehet mondani, csak a vidám és kedves éneket nem. Épp ellenkezőleg: a zseniális osztrák trió mindent megtesz, hogy minél kevésbé emlékeztessen a nevét adó csalogányra. Tisztes metálzenekaroknak is dicsőségére váló riffek, kőkemény zúzda, laibach-i hörgés és mormogás, csattogós, basszgitár-vezérelt funk – ilyesmikkel lehetne leírni a Bulbul zenéjét, ha az valójában nem lenne mindennél sokkal több.
Ugyanis a Bulbul valójában egy állati vicces paródiazenekar, maró iróniával, gyilkos gúnnyal, szürreális dalszövegekkel és rengeteg humorral. Az együttes ámokfutása 1996 tájékán kezdődött, amikor a frontember, név szerint (nem tévedés!) Raumschiff Engelmayr (azaz Engelmayr Űrhajó) létrehozta a csapatot, amelynek tagja többek között a Fuckhead-dobos, Dieter Kern is. A Bulbul azóta gyártja sorozatba gyönyörűen tervezett borítójú, cím nélküli albumait, és celebrálja irgalmatlan energiáktól duzadó koncertjeit.
Talán a Primusra vagy a Mr Bungle-re emlékeztet leginkább az az őrület, amivel a Bulbul tagjai belevetik magukat a zenecsinálásba. Experimentális rock, szirupos keringő, sokkoló noise, szégyentelen pop, izzadt metál és hasonlók örvénylenek a trió kegyetlen zeneszínházában, aminek a vége mindig az, hogy a néző/hallgató már azt sem tudja, hol is van: egy brutális rockkoncerten vagy valami avantgárd varietében.
A Wattican Punk Ballet egy budapesti székhelyű művész- és alkotóközösség, zenei ügynökség és lemezkiadó, ami a kitűnő örmény-orosz-magyar zenekar, a Deti Picasso köré szerveződött. Két stabil tagja a Deti Picassót is alapító zenész-képzőművész testvérpár, Gaja és Karen Arutjunján. Műfajilag besorolhatatlan muzsikájuk a folk, a rock, a dzsessz és az elektronika határmezsgyéjén egyensúlyoz, és a zene erejét csak növeli a látványos, performance-szerű élő előadás.
Magát a Deti Picassót Magyarországon már bizonyosan nem kell bemutatni, a pszichedelikus rocktól a kortársi módon ujraértelmezett népzenéig terejdő skálán mozgó zenekar számtalan szuggesztív koncertet adott már, többek között az A38 Hajón is. A zenekar két vezéregyénisége, a rendkívül sokoldalú Arutjunján-testvérek azonban folyamatosan keresik az új önkifejezési lehetőségeket és formákat, és ezek bizony gyakran szétfeszítik a Deti Picasso kereteit. Éppen ezért alapították meg a Wattican Punk Ballet-t, ami már nevében is jelzi a produkció gegekre épülő, spontán jellegét.
„Geg, tánc és punk” - a duó nagyjából így foglalja össze a Wattican Punk Ballet zenéjét és előadásmódját. A WPB igazi kaméleon: hol a White Stripes-ra emlékezető felállás (lány a dobok mögött, fiú gitárral), hol kemény elektropunk zúzda, programozott alapokkal, hol színpadi előadás, varieté: kedves sanzonok, veszélytelen pop-blődlik keverednek sújtó rock-and-roll őrülettel, improvizációval, recsegős funkkal, jelmzekkel, szerepjátékokkal, állandóan váltogatott hangszerekkel.
Hihetetlenül friss hatású zenekar a Wattican Punk Ballet, egyedien üde jelenség a műfajokra szabdalt kortárs artpop-kultúrában.
A est első fellépője, a Lo-Fi Stereo már a nevével is majdnem mindent elmond magáról: csittcsatt-reccsropp rockandroll, azaz lo-fi, és duó, azaz stereo. Az egykori indie-rock zenekar, a Mizantróp romjaiból feltámadt Lo-Fi Stereo a külföldön igen népszerű egy dob-egy gitár felállás büszke hazai képviselője. A dalokra leginkább a gyorsan lezavart, de sok váltással operáló, dallamokat kiabálós, bluesos power-stoner vonal jellemző, időről időre felbukkanó lírai énekekkel, illetve már-már követhetetlen darálással tarkítva, de a tavaly októberben megjelent, ingyenesen elérhető duplalemez másik felén az amerikai folk akusztikus dalaival is kacérkodik a zenekar. Az élő fellépések ízét a kiszámíthatatlan kémia és a névhez hűen kíméletlen torzítás adja.
Forrás: A38
